Budapest, 2006. (29. évfolyam)

12. szám december - Mezei Gábor: Régi-Új Dunapark

490 BUDAPEST Enteri-őr Régi-új Dunapark Ha bízunk abban, hogy lesz ismét polgári világ Budapesten, örvendetes megerősítése az erre utaló jeleknek: nyílnak a kávéházak. (Az ötvenes évektől a preszszók voltak divatban, legendák szerint azért, hogy a szűk helyeken ki lehessen hallgatni, mit beszélnek az emberek egymás közt — a kávéházak kétségkívül tágasabbak...) Megnyílt ismét a Dunapark a Szent István parkban, igyekezvén a hajdani hangulatot feleleveníteni. A korábbi átalakítások, újratervezések nem voltak sikeresek, reméljük a mostani szerencsésebb lesz. A tervezési folyamatnak két része van, amelyhez „mindenki ért", ilyen a kert és a berendezés. Az esetek nagy többségében persze ez nem igaz, de a New York élménye -ahogy azt a novemberi BUDAPEST hasábjain elmeséltem — bizonyítja: nem feltétlenül a profik csinálnak jobbat. Itt ugyanis, a Dunaparkban nem működött közre belsőépítész, és mégis, a hely stílusos és kellemes, a bútorok jók és változatosak, ülőgarnitúrák teszik lakályosabbá a kávéházi részt, az éttermi szárny aránya jó. Némi art-deco igyeke-SZÖVEG : Mezei Gábor FOTÓ: Sebestyén László zet uralkodik az egészen, a Pozsonyi út két háború közötti modernizmusa, amely néhány remek épület okán sajátos jelleget ad itt az egész negyednek, s kellemes rokonságot mutat a kávéházzal. A pincérek fekete-fehér eleganciája, a halk, nem zavaró zene, a zongora a terem közepén mind vonzó és barátságos attrakciók. A lámpák talán lehetnének jobbak, mentésgükre szolgáljon: az egész huszadik század tárgykultúrájának ez az eszköz s esztétikuma az egyik leggyengébb láncszeme. A hely tágas, befogadó kapacitása a galériával együtt számolva hatalmas. Csak remélni tudom, hogy ezúttal hoszszú ideig életben marad mégis - közgazdasági kérdésekbe beleszólnom illetlenség, de hogy ez az árszínvonal hogyan fog működni, megtölti-e a vendég ezeket az óriási tereket, nem tudom. Amikor megnyílt a Centrál a Belvárosban, nagyon örültem, újjászületett az első igazi kávéház. A Japánból Írók boltja lett, ez megbocsájtható, az Abbáziából bank (oda jártunk ebédelni a negyvenes évek második felében), a Belvárosi nemrég megnyílt, semmi köze kávéházhoz —, de most (a New-York meg) a Dunapark! Három igazi kávéházunk van már. Csak így tovább. Lehet, hogy lassan mégis polgári világra virrad Budapest? I