Budapest, 2006. (29. évfolyam)

11. szám november - Kirschner Péter: A Magyar Kultúra Városa: Sárospatak

Vendégoldal A Magyar Kultúra Városa: Sárospatak Kirschner Péter ISMÉT ELTELT úgy egy parlamenti ciklus, hogy a budai várban valójában nem történt semmi. Ezen persze csak az lepődött meg, akit megrögzött derűlátónak kreált a Teremtő. Mindazok, akik viszont két lábbal a földön állnak - vagy legalábbis elég öregek ahhoz, hogy emlékezzenek az elmúlt évtizedek történéseire -, inkább csak áttettek egy kétforintost az egyik zsebükből a másikba. Több oka is lehet annak, hogy figyelmünket a „Bodrog-parti Athén", Sárospatak ielé fordítjuk. Idén ez a település (és Székesfehérvár) nyerte el a Magyar Kultúra Városa címet. Az elismerés egyszerre szól a hagyományok ápolásának, az itt élő emberek kulturális aktivitásának, az értékteremtésnek, a kulturális turizmusnak és természetesen az épített örökség védelmének. Sárospatak egyike az ország tizenhárom műemléki városának. A 15 ezer lakosú zempléni település a 20. század második felének elmaradhatatlan „korszakos" fejlesztései ellenére megőrizte történelmi hangulatát. A városmagban a szövetkezeti áruház, a szálloda és az egykori obligát pártbizottsági épület már lassan elvész a gondozott parkok és Makoiie.cz Imre szerves elemeket hordozó lakótelepének házai között. Legismertebb műemléke, a Rákóczi vár méltósággal magasodik a Bodrog lankás partja fölé. Most, a szabadságharc haromszázadik évfordulójára az épületegyüttes szinte teljes egészében megújult. Eredeti szépségével, a híres Vörös toronnyal, a Sub Rosa teremmel, a Perényi-loggiával és gondosan rendezett kiállításaival az ország egyik leglátogatottabb múzeuma lett, amelyet évente százezren keresnek fel. A város másik műemlék együttese-a Református Kollégium — építészeti és szellemi értékeit tekintve évszázadok óta meg-megújuló kisugárzó hatással van a határokon is átnyúló régióra. A Kollégium épületcsoportja, benne a Nagykönyvtár most kívül-belül megszépülve, „ünneplőbe öltözve" várta és fogadta vissza idén a második világháborúban elhurcolt értékes könyveket. Az 1531-ben alapított Kollégium a magyar művelődéstörténet kiemelkedően lontos intézménye. „Perényi Péter és Gábor oly buzgó áldozatkész pártfogói voltak az iskolának.... hogy ők az akkori tanítási céljainak megfelelő könyvtár fenntartásáról is gondoskodtak" - írja Szinyei Gerzson egykori főkönyvtáros 1884-ben kiadott munkájában. A 17. század folyamán, a Rákóczi család pártfogása alatt indult igazán gyarapodásnak. 1. Rákóczi György 1641-ben „az ifjúság kérésére, a könyvtár számára bolthajtásos helyiséget építtetett és a szükséges könyvek megszerzésére évenként költséget szolgáltatott. " A ma is működő nagykollégium, gimnázium, diákotthon, levéltár és könyvtár épületét klasszicista stílusban emelték. A terveket Pollack Mihály készítette. A nagykollégium déli szárnyában, a reprezentatív teremkönyvtárban kapott méltó helyet a könyvtár gyűjteményének legértékesebb része. A huszonötezer kötet ma is szabadon hozzáférhető. A szigorú rendben tartott polcokon a közelmúltig üresen hagyták a budapesti banktrezorból Oroszországba elhurcolt könyvritkaságok helyét. Az impozáns terem karzatát mocsári tölgyből készült oszlopok tartják. A sík mennyezet díszítését Linzbauer István kassai festő (és építész) készítette. A hármas tagozatú leliilet két szélső harmadában a tudomány és a művészet allegorikus alakja látható. A középső részre a mester — meglehetősen naiv térábrázolással — álkupolákat festett. Az intarziás, csillagos parketta, a dúsan faragott polcok, s az egyéb famunkák Brenning József sátoraljaújhelyi műhelyéből kerültek ki. Az idő azonban nem kíméli a leggondosabb munkát sem. Így történt, hogy a közelmúltban váratlanul leszakadt a mennyezet négy négyzetméteres darabja. A legszükségesebb felújításokat hitelből kellett fedezni, a teljes tetőszerkezet kicserélése még várat magára. A könyvtár állományáról az első hiteles jegyzék 1623-ban készült, és 296, mára felbecsülhetetlen értékű kéziratos könyvet és ősnyomtatványt tartalmaz. Ma háromszázezer kötetet forgathatnak a diákok és kutatók. Országos örömünnep volt Sárospatakon, amikor az idei évben, rövid budapesti megálló után 134 könyv került vissza eredeti helyére. Közöttük olyan ritkaságok és számunkra különösen becses értékek, mint a Balassi Bálint által fordított lieteg lelkeknek való füves könyvecske 1593-as kiadása, Leonardus 15. században írt Attila-éAclrajza, a Patay- és Csáti-graduale, Luther 1546-ban kiadott prédikációi. A Nvizsnyij-Novgorodban is nagy becsben tartott, és a körülményekhez képes jó állapotban hazaérkezett könyvek a szakszerű és gondos restaurátori munka után ugyanúgy kézbe vehetőek lesznek, mint a Nagykönyvtár gyűjtemények többi darabja. A Budapest olvasói ezek közül feltehetően az első hiteles budai látképet tartalmazó, 1493-ban, Münchenben megjelent Schede! világkrónikát lapoznák fel a legszívesebben.