Budapest, 2006. (29. évfolyam)
9. szám szeptember - Saly Noémi: Kétszáz éves madárkák röpte
16 BUDAPEST Kétszáz éves madárkák röpte SZÖVEG: Saly Noémi fotó : Sebestyén László 1790-BEN GVADANYI JÓZSEF EGY VERSHEZ FUZOTT JEGYZETBEN íg y ma gyaráz olvasóinak: „Fortuna a' Budai várba egy nagy Vendég fogadó, a' inellyben szép kávé Ház is Piliárddal vagyon". Szép, szép — de hogy mennyire szép volt, eddig nem tudtuk. Tizenhét meszelés, vakolás rétegeit kellett végtelen óvatossággal levakarni, hogy a spaklik nyomán egyszercsak felvillanjanak egy paradicsommadár tarka farktollai, aztán az első, a második, a harmadik délszaki növény indája, virága... A szomszédos helyiség mennyezetéről barátságos, bölcs kosok bólogatnak. Szemlátomást helyeslik, ami történt. A Hess András térről észak felé vezető budavári uteát a középkorban egy-egy neves lakójáról Ötvös, majd Francia utcának. aztán a pálosok itteni házáról Szent Pál utcának, a Bécsi kapuról Wienergassennek, még később Mészáros utcának nevezték. Mai 4. számú háza három épületből állt össze eggyé valamikor az 1700-as évek elején, az esztergomi káptalan tulajdonaként. 1777-től a Budára költözött egyetem diákjai koptatták a küszöbét, aztán a Helytartótanács székelt benne, végül a város maga vette birtokba, és 1784-től 1868-ig fogadóként szolgált. A szerencse istennőjének, Fortunának a nevét kapta, ettől kezdve az utcát is így hívták, hívjuk ma is. A fogadó megszűnése után a házban magánlakások mellett működött rajziskola és nyomda, 1872-től törvényszék és börtön, 1966-tól 2004-ig pedig a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátói pari Múzeum. Az épület felújítása most folyik, régi szerepében hívogatja majd a hozzánk látogató idegeneket. Fgy-egy vári épület alaposabb tnegvallatása mindig nagy izgalom. Bárhol feltárulhat valami váratlan csuda: középkori pincelejárat, ülőfülke, ablak- vagy ajtónyílás, efféle. De hogy ekkora felületen megőrződött későbarokk díszítőfestés bukkan elő a mészrétegek alól, arról a régészek se álmodhattak. A festés érdekességét és jelentőségét csak növeli, hogy alkotói nevét és elkészülte pontos idejét is tudni véljük, s hogy a 18. század végi pest-budai „kávéház-művészet" fontos emlékét tisztelhetjük benne. Konrádyne Gálos Magda 1970-ben a Vendéglátóipari Múzeum első évkönyvében tette közzé a fogadó történetére vonatkozó kutatási eredményeit, ő bukkant rá a budai tanácsi iratok között Hammon Mihály kőmívesmester 1783-ban elfogadott árajánlatára, amelyből képel kaphatunk a nagyszabású átalakításról. Az új fogadó emeletén 8, földszintjén 4 szoba váita a vendégeket, a bejárattól balra étterem csalogatott, jobbra [ledig a kávéház, biliárdszobával. Az isiállóba 50 lovat leheteti bekötni (ha a négylovas hintókkal érkező, előkelő utasokra gondolunk, ez nem volt túlzás). A kőműves- és ácsmunkák együttes költsége 6150 forintra rúgott. Nagy pénz volt, több, mint a pesti főbíró tízévi fizetése. Azt viszont mára Batthyány téri Szent Anna templom monográfusa, Schoen Arnold jegyzi meg — további kutatásra váró adatként —, hogy az építkezés befejeztekor, 1785-ben újabb 130 forinttal csappant a város kasszája: ennyi ütötte Schöffi József és Serovits József markát a Fortuna kávéházának kifestéséért. Az utóbbi mesterről nem szólnak a forrásaink, szólnak viszont a gyanúsan hasonló családnevű Schervitz Mátyásról (1701—1771). aki a mi Serovits Józsefünk felmenője leheteti. 1747-ben ő festettearanyozta a tabáni templom főoltárának plasztikai díszítéseit és szobrait, majd ugyanitt a szószéket, de neki köszönhetjük az 1752-es krisztinavárosi kápolnabővítés falfestményeit és a Fő utcai kapucinus templom 1760-ban készült főoltárképét is. Schöfft Józsefet nagy művészdinasztia alapítójaként ismerjük. Fgy szász falucskában, Doberschauban született 1745 körül. 1776-ban kapott pesti polgárjogot,
