Budapest, 2006. (29. évfolyam)

7. szám július - Tosics Iván: Napló a 2006-os Múzeumok éjszakájáról

BUDAPEST 37 cia iránti vágy elnyomásának színes eszköztáráról? A Padlás Galériában volt még Gondolkodni tilos! címmel Oliviero Toscani fotóinstallációja. Megnéztem továbbá a Csiga Galériában Bácsi Róbert László A Gyár c fotókiállítását, a teremőrön kívül egyetlen szemlélődőként (az Óbudai Gázgyár fotói két visszatérő gázgyárossal). A Millenáris parki részei már ekkor tele voltak, sokan nézték a Portugália fotókat (én is kinéztem még két meglátogatandó helyet), és az Argentina-Mexikó meccs is jelentős közönséget vonzott a kivetítő elé. (Igen, ez lehet az egyik magyarázata a kisebb helyek 23 óra előtti gyér látogatottságának...) 22.00 Országos Széchenyi Könyvtár, I. Szent György tér 2., Budavári Palota F épület. Evek óta nem jártam a Várban és most teljesen ledöbbentett a hullámzó tömeg a Nemzeti Galéria környékén. Időnként le kellett szállnom a bicikliről, nem lehetett továbbjutni kerekezve. Kicsit külföldi turista szemével nézve meg kellett állapítanom, hogy ez a Vár mégiscsak egy jelentős attrakció (kibírja a versenyt még a prágai várral is...). Ülőhely már régen nem volt a Történelem dalokban című Cseh Tamás előadóesten, de a régi időkhöz hasonlóan a padlóra még le lehetett ülni, és már majdnem az is tele volt. Cseh Tamás is egy régi emlék, utoljára élőben úgy 34 éve hallgattam Szegeden... Csak az első két dalt ismertem. a többi (Mari: 1988-ban kommunista családba nősültem, Gróf Széchenyi István, stb.) nem voltak ismerősök, látszik, mennyire lemaradtam Cseh Tamásban. Ugyan néha szövegkimaradások is voltak, de az előadás szuggesztív erejét tekintve ez volt az este egyik csúcspontja. Rájöttem arra, hogy azt szeretem Cseh Tamásban, amit amatőrként a fotózásban is: egy-egy képet, pillanatot ragad meg és mutat be és magyaráz el és tár fel és értelmez... Még egy célja volt idejövetelemnek: a Humoros térképek - térképész humor c. kiállítás. Imádom a térképeket, és itt volt böngészni való, különösen az I. világháború környéki térképeket illetően, amikor már nem is annyira a határok voltak az érdekesek (azok úgyis nagyon hamar változtak), hanem a különböző országok rajzfigurákkal való megszemélyesítése. Kifelé menet éppen belekeveredtem az akkor induló kiállítás-vezetésbe: a kb 20 fős csoportnak a múzeum egyik vezetője mesélte a titkokat, és éppen készültek lemenni a mínusz ötödik, legalsó szintre, a könyvkötészetre, amit halandó ember máskor nem láthat, amikor fájó szívvel ezt is otthagytam. És lemondtam a Kupola meglátogatásáról, azt feltételezve, hogy erre az egyedi alkalomra beláthatatlan ideig kell várakozni. (Nem tudom, valóban így volt-e.) 23.30 Ludwig Múzeum, Művészetek palotája. Itt már nincs kedvem a múzeumba bemenni, vágyaim tárgya amúgy -is a múzeum előtt zenél: a Krétakör színész-tánczenekar. Sikerül egészen a pódiumig nyomulnom, ahonnan jól látható, hogy a három színésznőből kettő teljes bevetéssel játszik és énekel, és még élvezik is! A közönség (legalább fele külföldi) transzban táncol és őrjöng. Magyar füllel (őket az utóbbi években hallottam, nem úgy, mint Cseh Tamást) persze itt minden szám ismerős, talán már kellene egy kicsit újítani a repertoáron... 24.00 Természettudományi Múzeum -ide a Török András által ajánlott Nagy Óracsörgésre érkeztem, szokásomhoz híven 3-4 perc késéssel. Valószínűleg nem jó helyen kerestem, mert nyomát sem találtam (ilyen kis késéssel még kellett volna hallani a csörgést). Volt viszont két nagyon hosszú sor a Múmiák című kiállításra. Negyedórás sorbanállás után feladtam, így most (sem) láttam ezt a kiállítást. 24.20 Iparművészeti Múzeum, Kincsek kiállítás. Jazzkoncert a gyönyörű aulában, itt azonban nem ülnek a padlón (talán túl nagy a hely...). Bóklászva a kiállításon itt ér az este egyetlen negatív élménye: rámszól a teremőr néni, hogy vane külön jegyem a fotózáshoz? Visszafogom magam, nem szólok vissza és nem fényképezek többet. És erősen megfogadom magamban, hogy nem engedem magamban ezt a negatív érzést elhatalmasodni, hiszen a teremőrök óriásit produkáltak ezen az éjszakán: minden egyes helyen, még éjfél után is segítőkészek voltak és tárlatvezetéseket indítottak. Le a kalappal előttük! 24.40 Petőfi Irodalmi Múzeum — az egyik előnye a biciklizésnek, hogy gyors vagy (nem kell a buszokra várni), de mégis hallod a hangokat. Erre a helyre a hangok vonzottak be, ahogyan elhúztam volna előtte a Károlyi Mihály utcában, belecsöppentem a „Jön-e velem nagysád?" című tánctanításra, századfordulós táncpartira, charleston oktatásra. Egy tűt nem lehetett a teremben leejteni, még a fényképezés is nehezen sikerült. 01.10 Millenáris Park - Jövő Háza. Nem ez az egyetlen hely ma este, amikor valami miatt jövök, de valami más lesz belőle. A cél eredetileg Rutkai Bori és a Specko Jedno lett volna, de őket nem találtam (valószínűleg elmaradtak — ki tud erről valamit?). Viszont bementem a Jövő Házába. Leírhatatlan volt éjjel fél kettőkor egy dugig töltött kiállítást látni, ahol mindenki babrált valamit, elővéve legjobb emlékeit a középiskolai fizikaórákról. Találomra benyitottam egy előadóterembe, ahol 01.40-kor zsúfolt nézőtér előtt (ülőhely nem volt) valódi fizikai kísérletek folytak, és az előadó olyan elánnal és humorral magyarázta a számunkra érthetetlent (egy sörös doboz a kísérlet végére behorpadt, a fizika törvényeinek engedelmeskedve), mintha a délelőtt 10 órás iskolai csoport lettünk volna. A hangosan beszélőnek 2 órakor nehéz dolga volt egy zsúfolt kiállításról az embereket távozásra szólítani. Mi ebből a tanulság? Abszolúte semmi — felel a sláger. De nekem van néhány tanulságom. Az első talán az, hogy ez a város nagyon vevő az ilyen programokra, túlzás nélkül állítható, hogy tömegek ismerkedtek olyan helyekkel, ahová egyébként nem mennek el. Kérdés, hogy ennek hatására később elmennek-e oda „normál időben", de ha nem, akkor is megérte. A második az, hogy a tömeg nagyon vegyes volt, a külföldi fiatal és öreg, a sznob értelmiségi, az egyébként alig kimozduló középkorúak (rengeteg ilyet láttam!), idős házaspárok, és természetesen a fiatalok minden mennyiségben. A harmadik az, hogy előre programokat irogatni egymásnak jó ötlet: Török András bevallotta, hogy emilem hatására írta meg a hosszabb program-javaslatát, amely önmagában is egyfajta alkotás volt. A negyedik tanulság pedig az, hogy biciklivel ugyan látogatási rekord-félét lehet felállítani, de ennek ára van: a társaság hiánya. Tanulva a tanulságokból, és bízva abban, hogy a pozitívat ötvözni lehet a hasznossal, meghirdetem tehát a 2007-es Múzeumok Éjszakájára a Kerékpáros Csapat ötletét! Gyertek néhányan velem, és akkor sokat is látunk, meg jól is érezzük magunkat együtt! I