Budapest, 2006. (29. évfolyam)

7. szám július - Csordás Lajos: Szólítsanak meg az aluljárók!

38 BUDAPEST Szólítsanak meg az aluljárók! Ferenciek tere Atlantisz elsüllyedt kontinenséről vette nevét a főváros új programja, mely az aluljárók arculatának, esztétikai minősé­gének javítását célozza. A projekt először az Európa Kulturális Fővárosa 2010 pá­lyázatban szerepelt. Budapest ugyan nem nyert, de azért a pályázati anyag értéke­sebb elemeit nem hagyja veszni, így meg­valósítja az Atlantiszt is. Első lépésként pályázatot írt ki a Nyugati téri aluljáró vizuális megújítására, ami őszre valósul­hat meg. — Ha a Nyugati téri projekt beválik, akkor további aluljárókra fogunk vizu­ális művészeti pályázatokat kiírni — mondja Nemes Attila kulturális mened­zser, az ötlet egyik atyja. — A Nyugati u­tán a Blaha Lujza tér, az Astoria, a Deák tér következik. De ezzel párhuzamosan olyan külvárosi helyeket is szeretnénk bevonni, mint Újpest központ vagy az aquincumi HÉV-megálló. Az egész vá­rost tekintjük terepnek. Az a cél, hogy a föld alatti közterek, melyek a város fej­lőtlésével egyre szaporodnak, ne szigete­lődjenek el. Jelenjen meg végre egy kre­atív gondolkodás, mely bevonja ezeket a tereket a mindennapjainkba. szöve6 : Csordás Lajos FOTÓ: Kováts Zsolt — Kísérleteznek olyan elkeserítő he­lyen is, mint a Mexikói úti aluljáró? — Ott az a baj, hogy nincs igazából ki­találva a kapcsolat az l-es villamos és a földalatti között. Össze kellene vonni a két állomást, mert ami most van, az egy totálisan halott dolog. Fzt előbb rendezni kell, s csak utána lehet ill alkotásokban gondolkodni. — Műalkotások itt-ott már vannak aluljárókban, metróperonokon. Ezek belekerülnek az új elképzelésekbe ? — Ill most egy egész más szemléletről van szó. Ma olyan információáramlásban Emlékek az Atlantisz előtti időkből Aluljárókat műalkotásokkal humanizálni próbáltak már az Atlantisz pályázat előtt is. Hogy a művek majd magukhoz e­meljék a környezetet is. Szobrokról, domborművekről, kerá­mia és tűzzománc falképekről van szó, melyekről a környe­zetük ma már alig vesz tudomást. Ez lett a kísérlet vége. Ha megszólítanak is, alig hallani őket. Mind közül legtöbbet a 3-as metró Deák téri peronján ta­lálható kerámiafallal beszélgetek. Ez csupa-csupa betű. Sok­sok fura betű, s olykor, ha összeolvasom őket a metróra várva, mintha verssorok rémlenének föl. De soha nem tudom végig­olvasni a verset, mert elveszítem a fonalat, a betűk összeke­verednek. Mintha az egész egy nagy rejtvény volna. Ezért próbálom meg mindig újra. Ez a megfejthetetlenségével pro­vokáló murália az Atlantiszhoz hasonló programból sziilelell 1996-ban. Mégpedig portugál kezdeményezésre, a lisszabo­ni metróvállalat ajándékaként. Olt ugyanis kitalállak egy olyan projektet, hogy szeretnének magukról jelet hagyni más európai metrókon, így nálunk is, portugál kortárs mű­vészektől származó műalkotásokkal. így kerüli hozzánk Joao Vieira kerámiafala, mely három magyar és három por­tugál költő egy versét rejti. Talán érdekli az olvasót, kik a költők, s mely versek azok. íme: József Attilától A Dunánál, Petőfitói Az álom, Adytól az Elillant évek szőlőhegyén, Camöestől a Mit akartok, örök vágyakozások, Cesario Veráétól a Bezárt éj és Fernando PessoáXól az 0, az az arató­munkásnő énekel. Oláh Mátyás Theiresziasz című szobra a BKV kezde­ményezésére tavalyelőtt került a felújított Kossuth téri met­róperonra. A mű egy ülő férfit ábrázol kutyával. Valószínűleg kevesen ismerték fel benne az ihletadó, „add át az ülőhelyet a vakoknak" jelentésű piktogramot, de azért a szobor sikert aratott. Aminek az is jele, hogy kezéből többször kilopták a botot. Párját állítólag a Blaha Lujza téren helyezik el a kö­zeljövőben. Régebben, a hetvenes-nyolcvanas években a Fővárosi Tanács közlekedési ügyosztálya is állíttatott néhány alkotást az akkor épült aluljárókba. Óbudán, a Flórián téri aluljá­róban római kori sírkőmásolatokat erősítettek a betonfalra, a hely múltját idézve. A Ferenciek terén Papp Oszkár tűzzo­mánc falképe (A város fejlődése) került az aluljáróba. A Kál­vin tér alatt Illés Gyula A Kecskeméti kapu emlékére című vörös márvány alkotását építették a falba 1983-ban. A kö­zönség reakciója változatos volt: a római sírkövek alakjait például kiszínezték, szemet, szájat rajzoltak nekik. A Kálvin téri kompozíció aljában ülő márványmacskát pedig egysze­rűen nem értették, s talán éppen e talány miatt az a hiede­lem alakult ki róla, hogy érintése szerencsét hoz. Ez is a mű­alkotás befogadásának egyik módja. Az viszont nehezen mondható annak, ahogy Szász Endre Dózsája járt a Dózsa György úti metróperonon: az értékes kerámiakép több lapját összetörték. Valószínűleg nem műbí­rálatként. Hanem csak. Flórián tér

Next

/
Oldalképek
Tartalom