Budapest, 2006. (29. évfolyam)

7. szám július - Buzinkay Géza: A negyedik hatalmi ág elhagyott palotái

BUDAPEST 3 pedig magyarosítolták nevüket, és litográfiái műtermüket Ijégrády Testvérek részvénytársasággá fejlesztették. A többi nagy lapkiadó a kiegyezés után felvirágzó politikai nyilvánosság és főként a lemaradását rohamléptekkel behozni igyekvő hazai kapitalizmus képviselője volt, azok egyik csoportja, akiket nem éppen hízelgő megnevezéssel „griindolóknak" neveztek. Az 1880-as évek végétől kezdve a nagy sajtóvállalkozások, nagy lapok, amint tehették, építészetileg is kifejezték fontosságukat, rangjukat, körülöttük pedig elfoglalták a körutakra nyíló üzlethelyiségeket az előfizetési irodák, kiadóhivatalok, hirdetési irodák, a századforduló után a lapok boltjai, ahol az előfizetők megkapták kisorsolt jutalmaikat — az igazán szerencsés állítólag még lakást is nyerhetett -, ahol előfizethettek a lapkiadó könyvsorozataira, különleges díszköteteire, megkaphatták a hetilapok díszes kötéstábláit, amelyekbe összeköttethették egy-egy léi évfolyam számait, sőt sok szuvenírt is vásárolhattak, amelyek legfeljebb távoli rokonságban álltak a lappal, melynek boltjában megvásárolták őket, ám jó hirdetési felületet képeztek. Szóval a főváros egyes részei — a főútvonalak mentén főként a Lipótváros, a Terézváros, majd némi késéssel a Józsefváros néhány területe — tele voltak a sajtóélet lenyomataival. Ezek igazán tekintélyes nyomok voltak, legfeljebb sűrűségüket, léptéküket tekintve különböztek mintaképeiktől, a londoni Eleet Street vagy a berlini Potsdamer Platz környékétől. A sajtóüzlet legnagyobb vállalkozásai és a hozzájuk kapcsolódó intézmények először a Lipótvárosban, főként a Váci körúton (a mai Bajcsy-Zsilinszky úton) és környékén telepedtek meg. A városegyesítés évében, 1873-ban alapított Hungária Hírlapnyomda (hamarosan részvénytársaság). a Tiiköry utcából költözött ál 18558-ban új sajtószékházába, az első budapesti újságpalotába, a Váci körút 34. három utcára nyíló épületébe. Tulajdonosa, Bródy Zsigmond a divatos építészt, Quittner Zsigmondot bízta meg a tervezésével. A négyszintes épület alagsorában állították fel a nyomdagépeket, a földszintre a szedők kerültek a kiadóhivatallal és a lapterjesztést végző expedícióval együtt, a szerkesztőségek pedig az első emeleten működtek. Eelettiik bérlakások kaptak helyei — hogy teljes legyen az épület üzleti kihasználása. A két világháború között ill készült több sikeres lap, a Mai Nap, az Esti Kurir és Bajcsy-Zsilinszky Endre lapja, a Függellen Magyarország, ám a második világháború óla nyoma sincs az épület múltjának. Bródy Zsigmond a filantróp nagytőkések közé tartozott. Akár Hatvany Lajos regényhőse is lehetett volna, budapesti self-made-man a Ferenc József-i korból. Egyetemista korában — amint a Magyar Zsidó Lexikon írja róla — „leckeadásból tengette életét, miközben irogatni kezdett": hol politikai publicisztikát, hol a pesti hitközség megbízásából templomi énekszövegeket — vagyis kereste helyéi a kiegyezés után hirtelen szabaddá és a karrierlehetőségek kincsesbányájává váló fővárosi közéletben. Harmincéves kora körül már belügyminiszteri titkár, amivel akár össze is függhetett, hogy hamarosan megvette a legnagyobb pesli német lapot, a Neues Pester Journalt. „Szorgalmára/ és tehetségével nagy vagyonhoz jutott, melyből hatalmas alapítványokat tett az irodalmi érdemek jutalmazására és a nyomor enyhítésére" — folytatja bemutatását a lexikon. „Felesége nevének megörökítésére" megalapította a Bródy Adél zsidó gyermekkórházat, miután az uralkodó a kiegyezés évében a főrendiház tagjává nevezte ki. Ekkoriban a főváros leggazdagabb emberei közé tartozott. Bródy nemcsak az első voll a budapesti „sajtómágnások" közül, de mintapéldánya is a következő évtizedek társadalmi nagyhatalommá váló sajtóvállalkozóinak. Alig néhány háztömbnyivel odébb, a mai Bajcsy Zsilinszky út 78. sz. lelken, egészen a Nyugati tér közelében készült el 1894-ben a Légrády Testvérek Nádor utcából átköltözött birodalmának szintén három utcára nyíló székháza, a Pesti llirlap újságpalotája. Légrádyék a kél fiatal építésznek, Korb Flórismxk és Giergl Kálmánnak úgy adták meg az épület programját, hogy alkossanak „szépet és díszeset, amely büszkesége legyen szülővárosunknak és méltó a Festi Hírlaphoz". Meg is születeti egy olyan, az egész környéken uralkodó épület, mely az építési szabályzat négy emeletei engedélyező előírását félemelettel és tetőtérbeépítéssel toldotta meg. Az eklektikus épület sarokkupolájának tetejére az élelet adó római mitológiai szellem, Genius négyméteres szobra került, kezében fáklyával, amelyet éjszaka gázlánggal világítottak ki. Hogy éppen a Légrády Testvérek és a Pesli Hirlap jelentette volna a szellemet a hazai nyilvánosságban, arról nem mindenki volt meggyőződve. A hírek szerint ha két újságíró a századelőn összetalálkozott az utcán, egy-két perc múlva a Pesti Hírlapot szidták. (Ami persze sok mindent jelenthetett.) Az épület beosztása hasonló volt a Hungária Hírlapnyomda palotájához; a három felső emelet itt is bérházként működött. olyan elit bérlőkkel, mint pél-A Hungária Rt. újságháza