Budapest, 2006. (29. évfolyam)

7. szám július - Buzinkay Géza: A negyedik hatalmi ág elhagyott palotái

270 BUDAPEST 01 >, c E QJ cn tn <u Q-03 •a m Lü NJ U1 U_ Ö) •ro o (Iául a szerkesztő, kiadótulajdonos és országgyűlési képviselő Légrády Károly vagy a lap főmunkatársa, Mikszáth Kálmán. A második világháború után ez az épület lett a Zrínyi Nyomda székhelye, aztán az utóbbi másfél évtizedben az is kiköltözött belőle, és egyre elhanyagoltabbá züllött; különféle üzletek is csak ideig-óráig vetik meg benne a lábukat. E paloták környékére további hírlapkiadók-nyomdák és szerkesztőségek települtek. Elsősorban a Pesti Hírlap közelében jelent meg több hetilap és folyóirat szerkesztősége. A Hold u. 7. sz. telken már 1868-tól működött a Pesti Könyvnyomda Rt., Falk Miksa és Klapka György közös vállalkozása; 1890 körül új épületüket húzták fel itt. A Pallas Rt. szintén sajtóháznyi méretű épülete a I lonvéd utca és Kálmán utca sarkán épült fel 1895-ben. Az 1910-es években a közelben működött a Budapesti Napló (Szalay utca 2.) és a Magyar Hírlap szerkesztősége (Báthori utca 3.). A nagy lapkiadói vállalkozások Lipótvároson belüli elhelyezkedése azzal is összefügghetett, hogy tulajdonosaik Budapest legnagyobb adófizetői közé tartoztak. volt aki a főváros képviselő-testületének hosszú időn át tagjaként, más legalább időlegesen magasrangú kormányzati tisztviselőként vagy egyúttal a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagjaként a telekvásárlásban is kamatoztathatta információit és összeköttetéseit. Budapest egyesítésének évében. 1873-ban a főváros ezerkétszáz legnagyobb adófizetője, virilise közé még csak két lapkiadó tartozott, tizenöt évvel később tizenegy, mindegyikük még ezen az elit csoporton belül is a magasabban adózók közé. A Lipótváros és a szélén haladó Kiskörút — az 1866 óta olt közlekedő lóvasúttal és a Nyugati pályaudvarral — infrastruktúráját tekintve vonzó volt a lapkiadói vállalkozóknak. Ez a sajtó és tulajdonosai a fővárosi polgársághoz kötődtek, belőlük nőttek ki. Ujságházaik is leginkább itt voltak palotáknak nevezhetők, legalábbis a bérpalota értelmében. (Közéjük sorolható az Alkotmány u. 16. díszes, négyemeletes, kupolás saroképülete is, amely a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének szék- és bérházaként épült fel a Pester Lloyd befolyásos főszerkesztője, Kaik Miksa „vezényletével", Quittner Zsigmond és Kauser Gyula tervei alapján.) A 19. század végén felemelkedő tömegsajtó egészen más ízlésvilágot, más törekvéseket képviselt. Az 1880-as években kiépült budapesti bulvárhoz, a Nagykörúthoz kapcsolódott, és az 1884-ben elkészült Keleti pályaudvar által gerjesztett forgalom lehetőségeit használta ki. Adva volt tehát urbanisztikai helyszíne, a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésének környéke. Ennek a sajtónegyednek a kialakulása a Légrádyékhoz hasonló befolyású sajtómágnásnak, Rákosi Jenőnek köszönhető. Rákosi az akkoriban még kevéssé értékelt szomszédos Rökk Szilárd utcában olcsón megvásárolt egy olyan telket, melynek József körúti oldalát is megszerezhette. Ezen építtette fel 1893-ra a Budapesti Hirlap újságpalotáját Czigler Győző tervei alapján. Ez — mint a körúti „rámenősebb" modern sajtó is — különbözött a lipótvárosi újságházaktól: a teljes épiilet a hírlapkiadás célját szolgálta, bérlakások nem voltak benne. Kovácsoltvas reklámfelirat került a ház tetejére, második emeleti ablakai felett pedig aranybetűkkel ékeskedtek a mintaképek nevei: Bél Mátyás, Rát Mátyás, Széchenyi István, Kemény Zsigmond, Deák Ferenc, Eötvös József és Kossuth Lajos. A tekintélyes példaképekkel nem sokat törődve, ezen a helyszínen született meg a magyar bulvársajtó: a Budapesti Hirlap kiadóhivatali vállalkozásaként indult meg 1896-ban az Esti Újság, az utcai árusításra szánt, rikkancsok által terjesztett első olcsó hírlap. Rákosi Jenő sajtóbirodalma jó kilencven évre sajtónegyeddé tette ezt a vidéket; ennek az épületnek az utódját tüntették el a föld színéről néhány hónappal ezelőtt. A tér átellenes oldalán 1895-ben jelent meg a Belvárosból kiköltöző Athenaeum., és vásárolta meg előbb a Kerepesi (Rákóczi) út 54-et és néhány Miksa (Osvát) utcai telket (4.,6.,8. szám), később terjeszkedve az Erzsébet körúti oldalon is, s végül az első világháború végére, Miklós Andor Est-konszenijének részeként, már a legkiterjedtebb főváro-