Budapest, 2006. (29. évfolyam)

6. szám június - Buza Péter: Kit gyászolt a kegyelmes magisztrátus?

14 BUDAPEST Kit gyászolt a kegyelmes magisztrátus? A FOTÓT EGY ZSIBÁRUS KÍNÁLTA ITT, a Petőfi Csarnok szombati piacán. Velencei palotának dicsérte, s nem vitás: ilyesféle tornyos házak akadnak Olaszhonban. Ez azonban idevaló. A régi pesti városháza. És ami különösen izgalmassá teszi a leleményt, az az a tény, hogy ezt a felvételt nem ismeri egyetlen ikonográfiái feldolgozás sem. Buza Péter Majd kétszáz esztendőnyi időt ért meg már a régi pesti Városháza akkorra, amikor a magisztrátus kénytelen volt tudomásul venni: le kell bontani az öreg házat, hamarosan hozzáfognak ugyanis az Erzsébet híd építéséhez, s a vén klasszicista útjában van a nagyszabású beavatkozásnak. Átépítésekben addig is volt része. Első változata I 702-ben született meg, alig hatvan évvel később egyemeletesre bővítették. 1842-43-ban még egy, 1863-ban újabb emeletet tettek rá: a közigazgatás folytonosan kinőtte a szobákat. Ezt az utóbbi két lépést Hild József tervezte meg, kialakítva az épület jellegzetes arculatát, amit magas, szinte karcsú tornya különböztet meg más Iliidépületektől. Fontos funkciója van: a legfelső traktusa alatt körbefutó erkélyről figyelte a várost a tűzőrség, s koronként más-más megoldással - ágyúlövéssel, zászlólengetéssel — innen jelezték, ha valahol felkukorékolt a vörös kakas. Ha már zászló... (Annál inkább, mert mostani történetünknek egy lobogó a központi szereplője.) Az erkély-toronygaléria feletti, szűkebb kerületű felső építmény volt a tűzőrség tanyája, amelyet tompaszögű sisak zárt le, tetején, szimmetriatengelyében egy magasra mutató zászlórúddal. Egészen biztosra vehetjük: ha a házat fellobogózták, erre a vasrúdra rögzítették a selymet, amint az jól látszik például Alt 1845-ben rajzolt metszetén is. Ott lengeti fenn a szél a tekintélyes méretű trikolórt. Az 1880-as, 1890-es évek fotográfiáin még a vaslétra is látszik a legfelső építményelem északi falánál, amelyen, ha a szükség úgy kívánta, a szolga felmászhatott a tetőre a vasrúdig, kitűzni vagy leoldani a kitűzni- vagy leoldani-valót. Sokan lefényképezték, nagyméretű panorámaképeken rögzítették a Városházának és terének látványát, főleg az 1880-as, az 1890-es években. Erdélyi, Klösz, Weinwurm, Divald s mások. Volt mester, aki többször is. Klösz Györgynek példul három felvételét is ismerjük: egyet 1880 tájáról, egy következőt 1883-ból (ezeken még nem plántálták el a teret díszítő fákat, amelyek a későbbi képeken feltűnnek), s egyet 1890-ből