Budapest, 2006. (29. évfolyam)

6. szám június - Buza Péter: Kit gyászolt a kegyelmes magisztrátus?

BUDAPEST 15 (] 888-89-ből? - az évszámok csak hozzávetőleges pontosságúak). A Városháza terét akkortól fogva szűk tíz esztendeig kísérő díszfákat 1890-ben ültethették el: Weinwurm 1891-ben készült fotográfiáján frissen feltűnő csemetéknek látszanak, s magát a házat már 1900-ban lebontották, terét is átrendezték. Ezek a fák — a kontúrjaikkal, fejlettségükkel, azzal, hogy mit takarnak ki, s mely részt nem az épületből —, fontos kormeghatározó elemek. Ha nem lennének, sokkal nehezebb volna azonosítani azt a képet, amelyről ez a történet szól. Török András barátom valamelyik hétvégén a Petőfi Csarnok — elődje, az Iparcsarnok iránti tiszteletből nem használom bárcás nevét - bolhapiacán fedezte fel a képet, amelyet az árus velencei palotaként kínált, de amelyben azonnal felismerte, hogy a régi pesti Városházát mutatja terével együtt a szokásos északkeleti-keleti nézőpontból. S mutatja ennek a képnek legfeltűnőbb jegyét is: egy hatalmas gyászlobogónak tetsző, természetellenesen csavarodó drapériát a rúdon, a torony felett. Kiderült azóta, az ismert és felkutatható városházi felvételek körében nincs még egy ebből a változatból. Hagyjuk egyelőre a gyászlobogónak látszó tárgyat, próbáljuk előbb meghatározni a felvétel elkészültének időpontját. Gadányi György fotótörténész állítja: a fénykép gyári fotópapíron testesül meg, mégpedig olyan gyártmányún, amelyet először 1920 körül, legkorábban az 1910-es évek végén forgalmaztak. Mivel pedig semmiféle cégjelzés nincs a hátán — amely felületet pedig minden fotográfus arra használt, hogy saját üzletét cégérezze —, s nincs rajta készítőjének neve sem, egészen biztosra vehető, hogy ebből a fotóból csak ez az egy darab készült. S nem kereskedelmi célból. Minden jellemzője arra utal, hogy ez egy nyomdai célú reprodukció, amit erősen retusált, át is „rajzolt" nyomatról készítettek, hogy aztán erről a reprodukált változatról újra nyomat készül jön, mondjuk valamilyen képeslap cikkének illusztrációjaként. Ha valóban ez a helyzet — és az szilárd tény: a kép jóval későbbi, mint a ház bontásának időpontja—, kell, hogy legyen egy eredeti változata, amelyről a később retusált nyomat is készülhetett, vagyis van miért felforgatni valamennyi elérhető képgyűjteményt abban a reményben, hogy az átalakított, újra felhasznált eredetit megtaláljuk. Meg is találtam. A Kiscelli Múzeum fotótára őrzi Erdélyi 1896-ra datált felvételét (egy-két évvel korábban is készülhetett), amelynek minden, az erős retussal el nem rontott részlete igazolja a bolhapiaci lelet és az — egyébként szélesebb látókörű, fekvő — 1890-es évek közepén készült eredeti azonosságát. Úgy látszik, az 1910-es évek végén ennek az Erdélyi-fotónak a ki tudja, mikor és hol publikált nyomatát vette elő a retusőr s a reprográfus, hogy elkészítsék ezt a most felfedezett változatot, s talán valóban azért. hogy publikálják. Erdélyi felvételén lennek nyomatából készült a fantomképi nem csak a lobogó, még a rúdja is hiányzik