Budapest, 2006. (29. évfolyam)

6. szám június - Rokob Tibor: Ha hétvége, bolhapiac

itt ami a szomszédban. Dinasztia lettünk! — nevet. — Dohánydobozokat és kisautókat gyűjt. Főleg gyűjtők járnak hozzá. — A gyerek erőltette, hogy kijárjak -magyarázza a szomszéd. — Belebolondult ebbe az egészbe. Persze a gyerek órák óta sehol. Biztosan az asztalok között kószál valahol. A pult zsúfolva játékokkal; de van itt német katonai sisak, vaskereszt, fafeszület, minden. Nem őaz egyetlen, aki arról mesél, hogy néha bizony ráfizetés a vásár. A helypénz árát sem tudja megkeresni. S akkor még nem is evett semmit, pedig a lacikonyhaszerű külső büféből csábítóan árad a sült kolbász illata. Egy kizárólag Star Wars-figurákkal foglalkozó férfi hét évvel ezelőtt ugyancsak a gyermekei játékaival jött ki először. Ma már hatalmas kínálattal tarol. A használt figurák új csomagolásban kaphatók. Pultja mögött testes katalógus mutatja a téma komolyságát. Emberünk hétköznap vállalkozó, de életformája lett a hétvégi piac. Esténként, éjjel az interneten szánkázik, adatokra vadászik. Komoly szakma a Star Wars. Azt mondja, szombaton, vasárnap otthon csak ülne, a tévét bámulná, ahogy a legtöbben. Ez meg remek szórakozás. Bár az utóbbi egy-két évben igencsak megváltozott a standvilág. Mindenki csak nézelődik, a gyerekeknek a szívük szakad meg, mégsem vesznek nekik semmit. Sokan panaszkodnak ana is, hogy a régi vevők kihaltak a piacról, újabbak, nem nagyon jönnek. Csak a visszatérő gyűjtőkben lehet még reménykedni. Egyre többen vadonatúj, a kereskedelmi árak töredékéért kapható holmikkal jelennek meg a placcon. Szemeteszsák, illatszer, üres CD-lemez, ágynemű, édesség. Behozzák ugyan a vevőket, de így a Petőfi Csarnok már régen nem mondható klasszikus ócskapiacnak. Igy látja ezt az egyik alapító is, akinek belvárosi boltjában vegyes és használt cikkek kaphatók, itt azonban elsősorban könyvet árul. Iskolaigazgató volt, azt bizonygatja, hogy az ő itteni tevékenységének csak a fele az üzlet. Sokan csak egy-egy áruféleséget kínálnak, de abból hatalmas választékkal rendelkeznek. Külön dobozba rendezve találhatók itt a kulcsok, a rézkilincsek, a különböző csapok vagy gégecsövek. Távirányítóból és lemezből is van bőven. Még mindig népszerű a szódásszifon, a diafilm, a jelvény vagy a régi pénz. Másutt magas ruhahegyekből kell kihúz-BUDAPEST 13 gálni az arra érdemes darabot. Kitartó igyekezettel a sokszor az asztalhoz sem jutó, a földre pakoló árusok portékájában is lehet valóságos gyöngyszemeket találni. Útlevelet a Monarchia idejéből, telefonkészüléket az ötvenes évekből. Van itt úttörő-nyakkendő, tehénkolomp, méteres töltényhüvely vagy a frontról küldött, hatvan-hetven év alatt megsárgult üdvözlőlap. Egy afrikai ékszerekkel és szobrokkal teli asztal mögött pillantom meg a reggeli sorban látott ghánai fiút, aki fizikoterápiát tanul az Egészségügyi Főiskolán. Hobbija a piac, de két éve nem mulaszt el egyetlen hétvégét sem. Szereti ezt a nyüzsgést. Pultjának igencsak speciális árukészlete - hála az otthoniaknak — folyamatosan cserélődik. Kinder-tojásokból született apró figurákkal van tele a másik soron az asztal. Idős férfi és tizenéves fia közösen ánilják a darabokat. Nagy a sürgés-forgás körülöttük. de ez nem vigasz, csak bosszúság. — Nem megy a bolt — mondja. — Csak az 1989 előtti figurákat keresik. Az egységes Európa tette tönkre, uram, az üzletet. Ma már Keleten és Nyugaton is egyforma figurákat rejtenek a tojások. — Aztán elárulja, van azért vigasza. Otthon gyarapodó gyűjteményéért egy német gyűjtő már egy dízelautót kínált neki. Persze nem adja. A csarnok és a színpad közötti fedett útvonal egyik dupla asztalánál több százezer forint értékű műszaki régiség vár vevőkre. A fényképezőgépek, nagyítók, látcsövek mögött ketten ülnek. Egyikük egy belvárosi régiségbolt tulajdonosa, másikuk a fotózás szerelmeseként ismert idős gépészmérnök. Neki a piac játék. Mindketten megszokták a nézelődőket. Tudják, hogy kevés a jómódú vevő, az ő áruikra a látogatók többségének nincsen pénze. Egy-egy komoly érdeklődő mégis akad mindig. A közelmúltban egy nyolcvanezer forintos meg egy háromszáz eurós üzletet is kötöttek. A régi könyvekkel, képeslapokkal és újságokkal kereskedő árusok hasonlóan gondolkodnak. Kiszámítható bevétel náluk sincs. Ám ezek a holmik kétségkívül több embert hoznak lázba. A kíváncsiskodók nagy része vesz is valamit. Jómagam sem jöttem el üres kézzel. Az egyik pulton nagy örömmel találtam rá az egyik asztalnál lapunk gazdagon illusztrált 1945-ös első évfolyamának első számára. Nem is volt túl drága, pedig hasábjain olyan szerzők írnak Budapest háború utáni ébredéséről, mint Szép Ernő, Sőtér István vagy Márai Sándor. A piac két órára kiürül. A gondos pakolást órákig tartó takarítás követi. Nem gyakori, de előfordul, hogy a vámosok vagy a rendőrök még a zárás előtt összerakatják egy-két árus portékáját. Papp Péter állítja, erről nem a piac tehet. A zárjegy nélküli holmikat nem itt, hanem már a határon meg lehetne állítani. S minden táskát nem tudnak, de nincs is joguk átvizsgálni. Természetesen a piactörvény tilalmazta áruk — fegyver, lőszer, kábítószer, gyógyszer, nemesfém — nem kerülhetnek be a vásár területére. A bolhapiac legnagyobb gondja jelenleg: a zugárusok, akik még zárás után is ellepik a Városligetet. Bejönni eszük ágában sincs. Tenni ellenük rendőri öszszefogással sem könnyű.