Budapest, 2006. (29. évfolyam)

6. szám június - Kaiser Anna: Fortuna kereke

Vannak jó emlékek a 20. századból is. Péczely Béla munkássága például, a két háború közötti évekből. Amikora város múltját a fejlesztés egyik alapjának tekintették, és külön szervezet, a Fővárosi Ásatási és Régészeti Intézet állt a városrendezési tervek előkészítésének szolgálatában. A Harrer-féle városfejlesztési terv előkészítő anyagához 1939-ben készített, Némethy Károly alpolgármesterrel közösen jegyzett tanulmányából idézem: „Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a budapesti római kori maradványok régészeti szempontból igen előkelő' helyen állnak. Olaszországon — tehát a római kultúra szülőhazáján — kívül Európában alig van hozzájuk fogható lelőhely, különösen nagyvárosokban. Európa nagy fővárosai (Párizs, London, Bécs, Bonn stb.) ugyan régi római városok területén épültek, azonban a sokszoros átépítés, a korok egymás fölé rétegződése, a sűrű beépítettség csak a leletek megállapítását, tudományos értékelését teszik lehetővé, fenntartásukra a legtöbb esetben nincsen mód. Budapest tehát joggal büszke lehet római múltjára s ennek látható jegyeire. Nemcsak tudományos rangemelés ez, de érdekes látványosság is, különösen a külföldieknél, akik számára a római kor a nemzetközi nyelven szóló emléket jelenti." Említsünk ennél későbbi példát? 1950-ben, amikor az istennő szobra előkerült, a hajógyár még szovjet tulajdonban volt. (Ausztria megszállása után ugyanis a németeké lett. majd a háború végén a győztesek hadizsákmánya.) A magyar állam 1953-ban visszavásárolta, de továbbra is szovjet megrendelésre dolgozott. Fejlesztését természetesen nem lehetett akadályozni, de a területet érintő építkezés előtt lehetőség volt feltárásra és leletmentésre. Ekkor vált ismertté a helytartói palota alaprajza, és kerültek elő azok a leletek, amelyek miatt a Hajógyári sziget területe, Pannónia Inferior hajdani közigazgatási központja nemhogy Európa, de a Római Birodalom összes provinciái között a legfontosabbak közé sorolható. Ennek szellemében született annak idején a döntés: a helytartói palota és műemléki környezete (18386/4 hrsz.) műemlék, védett régészeti lelőhely, az állam kizárólagos tulajdonában tartandó. Műemlékként védett az egykori hajógyár 13 épülete és azok környezete. Védett régészeti lelőhely a sziget (majdnem) teljes területe. A megszűnt hajógyár területe azonban a privatizációra szánt állami vagyon listájára került. Az egykori gyárból következő övezeti besorolás, a nagy beépíthetőség tovább élt a területre, legutóbb 1998-ban mulasztották el a megváltozott helyzethez igazítani. 1999-ben megosztották a területet, lehatárolták az állami tulajdonban tartandó részt, hogy a többi eladható legyen. El is adták, az állami tulajdonú részszel együtt, melyet egy opciós szerződés szerint a Kincstári Vagyonigazgatóság 5 éven belül a vételi áron - 1.027.625.000 Ft — visszavásárolhat. (Az eladást az Állami Számvevőszék 2004-es vizsgálata törvénybe ütközőnek minősítette, és kérte a pénzügyminisztert, gondoskodjék a visszavásárlásról. Ez mindeddig nem történt meg, de eddig nem is volt sürgős.) 2003-ban a hajógyári sziget - Pannónia Inferior tartomány székhelyének maradványaival - döntően külföldi tulajdonba került. A mai tulajdonos, - az „Alomsziget 2004 Fejlesztési és Beruházási Kft." - a dunai sziget jellegéhez, múltjához, kulturális örökségéhez nem illeszkedő módon, az eddiginél jóval magasabb beépítettség mellett kíván ott kulturális és idegenforgalmi célú beruházást megvalósítani. Az első javaslat külföldön készült, nagyon tömör beépítettséggel, abban csak a helytartói palotának volt becsülete. Az itthon tervezeti változat lazítani tudta a szint feletti beépítést, és szint alatt helyezte el, amit tudott, a „Les Halles" mintájára, így a terv jobb lett annál, mintha rosszabb lenne. A privatizációs döntésnek 2003 októberében az év végéig érvényes régi terv már nem lehetett alapja. A helyébe lépő új kerületi szabályozási terv (KSZT) most készült el, a fenti beépítési javaslatot követően, melynek alátámasztására szolgál. Ez került most, májusban nyilvánosságra, a kerületi jóváhagyás előtt. A harminc napos nyilvánosság része volt a tervismertetés, egy lakossági fórum is. Itt kértek alkalmat az Aquincumi Múzeum régészei a terület jelentőségének ismertetésére. Röviden összefoglalták, hogy az elmúlt évek kutatásai és megfigyelései nyomán mi újat lehel tudni a hajógyári szigetről. Például a Mozaik utcai hídfőállás révén egy, a Nagy-szigetre vezető másik hídról. (A régóta ismert állandó hídon kívül, melyen át a légiós tábor Kórház utcai kapujától vezetett út a pesti oldalon volt erődhöz. Cölöpmaradványait Zsigmondy Gusztáv mérte fel a hajózás útjából elkotort Fürdő-szigeten, Kiásták a helytartói palotát 1952-ben A híres delfines mozaik Fortuna nem segít...