Budapest, 2006. (29. évfolyam)

6. szám június - Kaiser Anna: Fortuna kereke

8 BUDAPEST a „hídvár" maradványai tavaszi szántásnál kerüllek elő a 19. sz. elején.) Szó volt a helytartói palotától délre eső „palotakörzet" területének meghatározásáról. Szóltak arról, hogy a helytartói palota gazdag leletanyaga révén a 2-3. század itteni helytartóit szinte hiánytalanul ismerjük, ami nemcsak Európában, de a Római Birodalom mind a 44 provinciája között is nagyon előkelő helyet jelent. És szóba került a még nem ismert, de várható további maradványok sorsa. A szigeten — mint a régészeti szakvélemény írja — „a Római Birodalom közigazgatási és határvédelmi rendszerének olyan építészeti együttese maradt fenn beépítetlenül, a kutathatóság és bemutathatóság lehetőségével, melyre a birodalom északi határai mentén másutt nincs lehetőség". Igen ám, de az örökségvédelmi törvény régészeti fejezete - igaz, szigorúan - csak az előzetes feltárásra kötelezi a beruházót. Annak a megőrzéséről, amit a régészek találnak, csak feltárás és műemlékké nyilvánítás után, a műemléki fejezet alapján, lehet(ne) gondoskodni, később, vagyis itt: soha. A még fel nem tárt romok kérdésében ugyanis a terv egyenes választ ad, s egyben szembesít egy olyan magatartással, amire a civilizált világban eddig nemigen volt példa. Pannónia Inferior helytartói székhelyét, közigazgatási központját a külföldi beruházó a hely múltjától teljesen idegen, csak a meglévő természeti és kulturális örökség szinte maradéktalan elpusztítása árán megvalósítható célra használná fel. Ne a beruházót hibáztassuk. Eladták, megvette. Beépíthető területként kapta meg 2003-ban. A főváros központi fekvésű szigetén, a budapesti Duna-part világörökségként védett részének folytatásában, előre elhatározott szándék alapján, az olt egykor voll gyárterület helyének természetes fejlődése ellenében, érvényes kerületi szabályozási terv nélkül. A reformkori hajógyár jobban járt, mint a római helytartóság. Maga az élet józanul felülírta a korábbi rendezési tervet, az abban bontandónak jelölt épületekből csak a valóban bontásra valókat számolták fel — helyükei lassan visszafoglalta a természet —, a tovább használhatókat pedig tovább használták. Budapest nagy múltú régi gyáraiból nem sok maradt meg együttesként. 2003-ban ez nem volt „veszteséges állami tulajdon", lepusztult, felszámolásra váró rozsdazóna. Mégis beépílhető területként engedték át a beruházónak. A Hajógyári sziget múltja csupán arra területre — a helytartói palota területére — korlátozódnék, melyet el sem lehetett volna adni. Es amelynek a visszavásárlását a terv láthatólag nem tételezi fel. Ami azon kívül esik, nem számít. Se római leletanyag, se természeti érték. A terv őszinte: ha megvalósul, múllunk legfontosabb római-kori területe úgy válik nyersanyaggá az építészek rajzasztalán, mintha a sivatag egy darabja lenne. Az „Álomsziget" terve nem csak a romokat pusztítaná el. Pontot tenne egy hosszú történet végére is, melyben a város becsülte múltját. Pontot tenne a világörökség Duna-part látványára - és hitelére. A tudomány nemzetközi világa, az Európánál nagyobb területet jelentő 44 római provincia régészei pontosan tudnák, mit adott fel Budapest. Aggodalommal és némi bizakodással nézegethetjük Eortuna-Nemeszisz istennő kerekét, melyet bármerre fordíthat a griffmadara. Az istennő szokott bőségszarut is tartani, itt talált szobra azonban fáklyát szorít a jobbkezében. Igaza van, hiányzik a tisztánlátás, de az egyenes beszéd is. Szembe kell legalább néznünk a folyamatosan elhallgatott, elsumákolt igazsággal: római örökségünk legfontosabb romterületét adták el beépíthető területként idegen célokra, s ennek a tervnek a jóváhagyása az óriási nemzetközi jelentőségű, feltáratlan romterület elpusztítását szolgálná. Közös római örökségünk révén Európához tartoztunk kétezer éven át. Beléptünk-e oda, vagy éppen most lépünk ki? Elfeledlük-e, vagy feladni kényszerültünk Európa morális örökségét — hogy az apja sírját nem adja el az ember? Reménykedem, hogy a nyilvánosság tiltakozásra mozdítja az embereket. Ha a szigeten nem, a becsületen azért segíthet, ha a nemzet kinyilvánítja: ebben a szégyenben — amely éppen úgy lenne jóvátehetetlen, mint a római romterület elpusztítása — nem kíván osztozni se kormányával, se pártjaival, se senkivel. Figyeljük azért közben a kereket: soha nem lehet tudni, merre fordul. Ä A Plaza Centers (PC) az izraeli Elbit Medical Imaging Ltd. ingatlanfejlesztéssel foglalkozó európai leányvállalata. Fejlesztéseit bevásárlóközpontokkal kezdte, de iroda-, lakópark- és wellness-szabadidőközpont-beruházásokkal is foglalkozik. Magyarországon 16 plazát épített és üzemeltetett, ám ezeket már eladták. Az Alomsziget-projektet a Magyar Külkereskedelmi Bankkal közös konzorcium valósítaná meg. 2003-ban a Plaza Centers tulajdonában álló Ercorner Kft. nyerte meg a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft. üzletrészének értékesítésére kiírt privatizációs pályázatot. A társaság a 66,79 százalékos üzletrészért 4,6 milliárd forintot fizetett. A magyar médiának a közelmúltban adott nyilatkozatok szerint a szigeten 7 szálloda és 4 apartmanház, több sportközpont, jachtkikötő, kaszinó, számos üzlet és egy 3500 fős konferencia- és kiállítási központ épül. Korszerűsítik a sziget közlekedését is: a 400 milliárd forint értékű beruházás keretében bővítik a meglévő két hidat, egy újabb gyalogoshidat és egy közúti alagutat építenek, és a belső útrendszert is átalakítják. A sziget régészeti kincseit rejtő Hadrianus-palota területe érintetlenül marad, folytatódnak az ásatások, és a beruházó költségén egy múzeum is épül. Mordechai Zisser, az Elbit Medical tulajdonosa 2006 április 30-án ezt nyilatkozta a Globes izraeli internetes hírportálnak budapesti terveiről: 346 ezer négyzetméteren fölépítenek 8-10 szállodát 6000 szobával, 4 apartmanházat, egy jachtkikötőt, egy 150 asztalos kaszinót, egy 5000 fős előadótermet, egy 3000 nézőt befogadó operaházat és 40 ezer négyzetméternyi bevásárlóközpontot. Az építkezéseket még az idén megkezdik, a másfél milliárd eurós beruházás 5-6 év alatt készül el. Zissernek, mint mondja, régi álma „az óbudai Las Vegas". Miért kellene az európaiaknak tizenkét órát repülniük, hogy a sivatagban költsék a pénzüket, ha itt is megtehetik? Négyszáz millió potenciális vendég kétórás repülőúttal a kontinens bármely pontjáról elérheti az Álomszigetet. (http://archive.globes.co.il/ENGLISH/index.asp?ID= 10000 87331) Május 23-án jelentették be, hogy az Elbit Medical Imaging Ltd. 2006 végén vagy 2007 elején a londoni tőzsdére viszi közép-kelet-európai ingatlanportfólióját, melynek legértékesebb tagja az Álomsziget-projekt.