Budapest, 2006. (29. évfolyam)

4. szám április - Kirschner Péter: Felelősen és figyelmesen

BUDAPEST 35 a szükséges — nem csekély összegű — pénz előteremtése késleltetheti. (Ha e jelzés olyan olvasóra talál, aki tehet vala­mit az ügyért, annak a szerző örülni fog.) A vendégkönyvet Krausz Lipót 1931. május 23-i, Gyermekeimnek! című be­jegyzése nyitja meg. Nem ez a nap tekint­hető ugyanakkor a tényleges kezdetnek, a már idézett Krúdy-mondat mellett más, korábbi bejegyzés is található benne. A bordó, vászonkötésű könyvecske ugyan 85 számozott oldalpárt tartalmaz, ám a beírások nem időrendben követik egy­mást. Poldi bácsi magával vitte az albu­mot Pestre, az Izabella téri új vendég­lőbe is. A legkésőbbi bejegyzés 1936. november 30-i keltezésű. Többféle színű tintával és ceruzával rótt sorok, fűzfavers és puszta aláírás, rajz és próza-bolondozás, kotta és tan­párbeszéd, bökvers és anekdota, német és magyar nyelvű, férfitól és nőtől származó beírás egyaránt fellelhetők benne, a szö­vegek egy része nem könnyen olvasha­tó, a szereplők kiléte nem egy esetben nehezen lesz megállapítható. Fotóink mindebből csupán ízelítőt adnak. A kötet mégis visszanyúlik az 1918-as kezdetekig. Krausz Lipót a beköszön­tő utáni lapokon fölsorolja jeles törzs­vendégeit. külön kezdő oldalt adva az íróknak, újságíróknak, szobrászoknak és festőknek, élükön a halottakkal. S álljon itt befejezésképp ama be­vezető, amely kedves nyelvi zökkenőivel is szívszorító dokumentuma annak, mi volt ez a város, és annak, milyen mélyre süllyedt a következő évtizedekben: „Gyermekeimnek! E könyv, ha maj­dan nem leszek többé, emlékeztessen arra titeket, hogy apátok egyszerű kis tabáni Mély Pineze vendéglőjében 1918 óta a Társadalmi és Szellemi élet kiválói között kik részben törzsvendégek részben vendégként fordultak meg, és büszkén hirdetem, hogy valamennyi vendég meg­becsülését és szeretetét bírtam. Ezért is, ha már anyagi javakat nem hagyhatok rátok, ezzel a könyvvel majdan büszkén odaállhattok ember és világ előtt hogy apátok a Poldi bácsi és anyátok a Poldi néni mindenkitől szeretve és tisztelve voltak." • Felelősen és figyelmesen Kirschner Péter FOTÓ: Fülöp Ildikó Közlekedési mérnök Vásárhelyi Gábor, aki, ha nem is egyenes ági leszármazottja Bartók Bélának, de ifjabb Bartók Bélá­hoz fűződő rokoni szálak révén ő lett a ze­neszerző európai jogainak örököse és hagyatékának egyik gondozója. Az örö­kös az emlékév számos eseményében és az emlékház megújulásában is aktív szerepet vállalt. Erről beszél a rövid interjúban. — Mekkora Jelelősség, tehertétel-e az ön számára a zenei, szellemi és tárgyi örök­ség gondozása? — Egyáltalán nem nevezném ezt le­hertételnek, inkább egy nagyon érdekes, de ugyanakkor felelősségteljes munká­nak. A szellemi örökség, amit Bartók Béla ránk, magyarokra hagyott, nagyon nagy és gazdag. Egyrészt kompozíciós munkája, másrészt írásai, de legalább ennyire fontos népzenei gyűjtőmunkája olyan érték, amihez még hosszú évtizede­kig biztosan visszanyúlnak majd zene­szerzők. előadóművészek és zenetudó­sok. A rám háruló feladat az, hogy biz­tosítsam ehhez a szükséges forrásokat, és őrködjek afelett, amíg erre lehetőség van, hogy művei se sérüljenek. - Milyen lehetőséget lát arra. hogy a Bartók Béla halálának hatvanadik és szü­letésének 125. évfordulója közötti emlék­évben itllion és a világban jobban meg­ismerjék az életművet és alkotójuk huma­nista gondolatait? — Egy jól összefogott programsorozat kialakítására a lehetőség nagy voll. Ah­hoz azonban legalább kéléves előkészítő munka kelleti volna, hogy igazán gör­dülékenyen és hatékonyan dolgozhas­sunk. Sajnálatos, hogy többszöri figye­lemfelhívásunk ellenére csak halálának hatvanadik évfordulójával szinte egy időben jelent meg egy kormányhatáro­zat az emlékévről, és csak 2005. de­cember 6-án ült össze az emlékbizott­ság. így azon az évfordulón alig voltak megemlékezések. Most már van hivatalos program és sok olyan művész, műhely, szakember és tudós, akik minden köz­ponti szervezés nélkül is készültek erre az évre, így bizonyosan nagyon sok szép és tartalmas eseményben, hangverseny­ben. megemlékezésben lehel részünk. - Lehet-e központi helye a világban is a zeneszerzőóriás kultuszának a felújított budapesti Bartók-emlékház? — Természetesen igen. Ezért fáradozunk feleségemmel a felújítás, a bővítés prog­ramján. Nagyon sok múlik azonban a jö­vőbeni üzemeltetőn, a Fővárosi Önkor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom