Budapest, 2006. (29. évfolyam)

4. szám április - Zappe László: Torockói tanmese

36 BUDAPEST Torockói tanmese A Menyasszonylánc sajtóbemutatója után, a közönség lelkes ünneplése közlőn egyszer csak színre lépett az Operettszínház igazgatója is. Kerényi Miklós Gábor, miután közölte, hogy milyen boldog, elkezdte színpadra szólítani az alkotókat. Ez kétségkívül praktikusabb így, mint amikor a színészek mindenféle embereket cibálnak elő a takarásból, akikről legfeljebb a bennfentesek tudják, melyikük az író, melyikük a rendező, a díszlettervező, a koreográfus. A fölöttébb ésszerű eljárás azonban apró szépséghibához vezetett. A direktor a fölsorolást a két „csodálatos" íróval, Kállai Istvánnal és Böhm Györggyel kezdte. Am ők csak átírok. Aki a történetet eredetileg írta 1931-ben, hulig Ottó valóban nem szólítható már színpadra, minthogy 1969-ben Svájcban meghalt. Ig)' aztán említeni is elfelejtették. Pedig igazán remek alaphelyzetet eszelt ki, akár éles szatírát is kihozhatott volna belőle. A torockói menyasszony azonban 1931-ben is a pesti közönségnek íródott, éppúgy, mint 2006-ban a Menyasszonytánc. A címszereplőnek, a torockói menyasszonynak néhány hét leforgása alatt három identitást kell akarata ellenére kipróbálnia. Patkós Rózsira ugyanis szülei, mikor meghaltak, nem hagytak semmiféle igazolást a származásáról. Márpedig ahhoz, hogy egy derék magyar legény, András feleségül vegye, papírok kellenének. Ám amikor azok megérkeznek, az derül ki belőlük, hogy Rózsi lelenc, sőt zabigyerek, árvaházból vették ki falusi szülei. Vér szerinti apja Blum, egy gazdag zsidó, anyja pedig a mindenes lány, aki belehalt a szülésbe. András apja most már persze még annyira sem akar hallani a házasságról, mint amikor csak szegény, árva cselédnek tudta fia választottját. A legény bánatában katonának áll. mint János vitéz, de — szükségképpen - a román seregbe. Blum özvegye viszont szívesen magához venné a megkerült gyermeket, aki szorgalmasan tanulja is a zsidó szokásokat, csakhogy az elegáns zsidó lányok féltékenységből kiutálják a társaságból. Bózsi visszamenekül a faluba, ahol már csak Herskovics, a jámbor és bölcs kocsmáros fogadja be cselédnek. András és két társa ezalatt annyira nem bírja a kiképzést, hogy megszökik, Bózsi meg elbújtatja őket a kocsma pincéjében, boroshordókban. A falu sátáni román csendőre rájuk talál, de minthogy ő is epekedik Rózsi után, a lány, miképpen Tosca, már-már erényét áldozná vőlegénye szabadságáért, amikor hirtelen minden jóra fordul. András apja valami régi katonatársa révén el boronálja a szökést, továbbá megbocsát, és a házassághoz is hozzájárul. Sőt az általános örömben még özvegy Blumné is hozzámegy a belé rég szerelmes Herskovicshoz. Már csak az okoz kisebb zavart, hogy ekkor újabb levél érkezik, amely szerint tévedés történt, Blum kislánya még csecsemőkorában meghalt, Patkósék utána református szülők gyerekét fogadták örökbe. Rózsi nyilván a harmadik vallást is éppoly megadóan fogja persze tűrni, mint az előzőket. A klezmeroperett, mely biztos sikerre számíthat a Nagymező utcában, minden egyéb részletében is éppen olyan hagymázas zűrzavar, mint ez a történet. Jávori Ferenc Fegya zenéje, Miklós Tibor dalszövegei, Bodor Johanna és Rogács László koreográfiája, Túri Erzsébet díszlete és Füzér Anni jelmezei egyaránt alkalmazkodnak a teljes stiláris felforduláshoz. Béres Attila rendezésében a színészek is kedvükre csinálják, amit éppen tudnak, ők szerencsére elég sokat tudnak. Siménfalvy Ágota meghatóan ártatlan, Mészáros Árpád Zsolt tüzes és mokány parasztlegény, Mikó István vicces zsidó kocsmáros, Kerényi Miklós Máté szeretetre méltóan ambiciózus fiatalember. Szabó P. Szilveszter elegánsan ördögi csendőr, Lehoczky Zsuzsa lehengerlő pletykaéhes öregasszony, Mednyánszky Agi táncos kedvű társasági hölgy. Benkóczy Zoltán Blum szellemeként hatásosan énekel ki egy képből, Marik Péter tekintélyes jegyző. A Blumnét játszó Molnár Piroska pedig egyszerűen a legjobb. Jantyik Csaba a rabbi, Faragó András pedig a pap szerepében humorosan ad elő egy didaktikus példázatot a békés együttélés szükségességéről. Amire egyébként is kínosan gyakran figyelmeztetnek az előadás folyamán. Talán nehogy még félreértsünk valamit? mányzaton és a ház személyzetén, vezetőjén. A tárgyi és technikai feltételek, a miliő adottak, de jól kell sáfárkodni a lehetőségekkel. Azt szeretném, ha a jövőben a Bartók-emlékház zeneműboltjában a lehető legszélesebb választék állna rendelkezésre például Bartók műveiből. illetve hogy a múzeum a lehelő leghosszabb nyitva tartással várja a látogatóit. — Önnek személy szerint mi a legfontosabb a bartóki örökségből? Van-e kedvenc műve, írása, tárgya? - Kedvenc művet nem szívesen említenék, miért is állítanék fel valamiféle sorrendet? A kedvenc tárgyaim pedig azok, amelyeket keresztapáméknál, ifjabb Bartók Béláéknál használtak annak idején a lakásukban, például az étkezőgarnitúra, mindigazon tálaltak, ha náluk voltam ebéden, vacsorán. Most ez is az emlékházba kerül, és biztosan nagyon furcsa érzés lesz kordon mögött látnom ezeket a gyerekkoromat idéző bútorokat. A szellemi hagyatékból számomra a legfontosabb és legkedvesebb a népdalgyűjtés, hiszen darabjai olyan pótolhatatlan értékek, amelyek a Kárpát-medence népeit meg is különböztetik egymástól, de össze is kötik. - Goiulolkodott-e azon, hogy a Bartókemlékház felújítását követően más területen is hozzájárulna a bartóki hagyaték megőrzéséhez, népszerűsítéséhez? - Nemcsak gondolkodtam, de tettem is ennek érdekében, hiszen ifjabb Bartók Béla ezért bízta rám a hagyatékot. Két éve kölcsönadtam egy nagy teljesítményű digitalizáló gépet a Bartók-archívumnak abból a célból, hogy fel lehessen gyorsítani a kéziratok feldolgozását. Ez nagyon fontos munka, mert a papír egy idő után szétporlad, a tinta kimarja. Azokat a bejegyzéses javítópéldányokat, amelyek még nem voltak elhelyezve a Bartók-archívumban, és amelyeket az olt készülő kiállítás megnyitóján, március 21-én fogok ünnepélyesen letétbe helyezni, már korábban digitalizáltuk. Ez is több ezer oldal. A jövőben a berendezés mellé egy munkaerőt is biztosítok, hogy a munkát előmozdítsam. Ebben az évben pedig anyagilag támogatom Bónis Ferenc Bartók élete képekben című könyvének jelentősen bővített új kiadását is. Kurátorként figyelemmel kísérem és segítem a Rákoshegyi Bartók Zeneház felújítását és megnyitását. Zappe László