Budapest, 2006. (29. évfolyam)

1. szám január - Csordás Lajos: Újra teljes gőzzel működik a Rudas

koli Musztafa budai pasa építtette 1566 után. Említettük. Allah népe zöldoszlopos fürdőnek nevezte, mert a kupolát tartó nyolc oszlop közül az egyik ebben a színben játszott. A Rudas név eredete ismeretlen. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a szláv rudna (bánya) szóból eredeztethető. Buda visszavívása után a tabáni szerbek és bosnyákok félig törökösen ruda ilidzsének, ásványos fürdőnek nevezték. Bevilaqua Borsody Béla magyarázata szerint ez csak annyit jelent, hogy forró víz, hévíz. Elképzelésem szerint a „rudas" elnevezést erősíthette, hogy a kupolacsarnok oszlopait vasrudazat fogja össze. Ezeket egy Brown nevű angol utazó említi, aki 1668 és 1673 között járt Budán. Azt írja: cseppkövek lógnak róla, melyek a pára ásvány tartalmából képződtek. A szerb név ennek az építészeti megoldásnak köszönheti karrierjét. Talán ezért is Rudas a Rudas. Régi metszeteken is láthatók az oszlopok között fagerendák, s még egy érdekesség, hogy nők és férfiak együtt lubickoltak a medencében. A 19. század közepéig ezt megengedték Budán, de 1866-ban a város a maga kezelésébe vette az intézményt, s ekkortól más-más napokon jártak ide a nők és a férfiak, 1941 után pedig a Rudas gőzfürdőjét kizárólag férfiak látogathatták. Hatvanöt éves hagyomány szakadt meg most drasztikusan. S valószínűleg nemsokára még többet kapnak a Rudas gőzéből a nők. hiszen a nemi diszkrimináció ellen (amely egyébként szintén valamiféle keleties hagyomány lehet) éppen ezekben a hetekben gyűjt aláírást a Magyar Narancs Tűsarok melléklete. Sajnos a ház kívülről nem sokat mutat belső szépségeiből. Homlokzatáról továbbra is omladozik a vakolat, építészeti összképe meglehetősen kaotikus. Ennek rendezésére már nem jutott pénz. De tervezik a folytatást, épül például egy ötven-hatvan szobás, négycsillagos szálloda a fürdő mellé, hiszen korábban is volt már a Rudasnak szállodája, ami szintén a török korig visszavezethető hagyomány. A Rudas új ruhája Volt Budapestnek egy megfejthetetlen, megunhatatlan építészeti remekműve, Szokoli Musztafa budai pasa fürdője, alias Rudas fürdő. A világháború utáni hevenyészett, esetleges alakítgatásokkal együtt is eleven, koherens, karakteres épület volt, lenyűgöző belső terekkel és atmoszférával. Ide belépve elfogta az embert az őszinte áhítat. Az elemek és hőmérsékletek egykori titkos szentélye most enyhén szólva kiábrándító. Felújítás címén finoman kiherélték, megfosztották értékeitől és bevonták cukormázzal. Mint helyet, totálisan tönkretették azzal, hogy pont a Rudas-érzést száműzték belőle. Az egykor szakrális, archaikus hangulatú medencetérből profán wellnessattrakció lett. Elegendő magyarázat-e erre, hogy Magyarországon vagyunk? Ha az egészet újonnan építették volna, szokásosan középszerű dolog lenne, halvány erényekkel. A kupolatér formái és arányai így is lenyűgözőek, de a nemes patinát a finom részletekkel együtt teljes mértékben sikerült eltüntetni belőle. Márpedig itt különösen sok múlt az idő nyomain és az apró részleteken, felülírásukkal építészetileg kizsigerelték az épületet. A végeredmény tragikus ahhoz képest, amilyen volt, és amilyen lehetett volna, ha értő kezekbe kerül. Még csak nem is a géniusz emberfeletti kreativitása hiányzott innen, hanem az empátia, arányérzék és odafigyelés. Részlet Török Tamás kritikájából (Jorrás: epiteszforum.hu)