Budapest, 2006. (29. évfolyam)

1. szám január - Buza Péter: Európába tart a Szabad Nép

BUDAPEST 14 Európába tart a Szabad Nép Buza Péter Túlméretes gödör. A partján a Blahától sorban a harmadik József körúti bérház, a hetes számú lóg. A hírek szerint megmarad. Legalább a homokzata. Fászádizmus — jut eszembe azonnal a szó, így, kiejtve, ahogy Román Andrásiéi, a műemlékvédelem immár örök pihenőre tért harcos s megszállott jelességétől hallottam kimondani, amikor arról beszélgettünk: üres, fantáziátlan, a lényegről semmit nem mondó módszer ez. Inkább üldözendő, mint pártolandó. Persze, ha onnan nézzük, ahonnan szó szerint is nézni lehet, hogy a homlokzat megtartása nélkül még annyi sem maradna meg az örökségből, mint ha ehhez a Potemkin-technikához nem folyamodnának, itt, a József körúton, az egyik legegységesebb építészeti képet mutató főútvonalunkon, akár örülhetünk is, hogy megint ezt a tervezési trükköt alkalmazták. Miközben nyomtalanul eltüntettek onnan két másik házat, amelyek együvé építve ] 950 óta mint a Szabad Nép (már régen egykori) székháza mutatkoztak. Először is: a történet. Igen hosszú. Sokakat talán meglep, hogy 2005 decemberében egy immár több mint száztíz éves história végére került pont. Úgy is mondhatnánk: jóval több mint száz éve szolgálta a sajtót ez az épületegyüttes, a főváros hírlapkultúrájának nagy múltú találkozási pontja, színpada. A ház - ezek a házak — az 1890-es években épültek. Az egyik — a mai Blaha Lujza tér sarkán álló, a József körút 3. szám alatti - 1893 óta áll. A másik, az 5-ös számú, valamivel korábban, 1890 körül nyitotta ki először a kapuit. (A 7-es számú, amelynek most még ép, s, mint mondják, megmarad a homlokzata: 1896 körül.) Természetesen mind a háromnak más-más a gazdája, az építtetője. A sarokház egy kereskedőcsaládé, Schwarcz Henrik és Ida az első tulajdonosai. A mellette álló — a legrégebbi a háromból —, Rákosi Jenő tulajdona. A 7-es szám alatti Mészáros Károlyé (címtári adatok azt valószínűsítik, hogy orvos volt, s éppen az építés évkörében halt meg). A három név közül egy ismerős, az viszont nagyon: Rákosi Jenőé, a Budapesti Hírlap legendás kiadójáé. (Soksok más tisztségét s hivatalát bő terjedelmben taglalja minden életrajzi lexikon.) Itt, a József körút 5. szám alatti házban működött a szerkesztőség, s aztán később, a kilencszázharmincas évek végén más lapok is. Például a Függetlenség (1938-ban tervezett kiadóhivatalának új portált a József körúti fronton Kende Ferenc). Hiányzanak az adatok ahhoz, hogy eldönthessük s bizonyítsuk: már ebben az időszakban, az első ötven évben kiterjesztette a „a sajtópalota" megjelö-