Budapest, 2006. (29. évfolyam)

1. szám január - Vargha Mihály: Üvegfalú budavári faló

BUDAPEST 11 Csakhogy nálunk - korszerű ország vagyunk, igyekszünk a világkáosz előtt járni — lassan minden lehetséges (meg annak az ellenkezője). Esetünkben csel-mutatvány zajlik, valósághű méretekben. Nagy port kavaró jogi (erőszak)cselre itt nincs szükség, olyasmire, mint a Nemzeli Színháznál, a Művészetek Palotájánál, a kecskeméti Malom Centernél. Azok az igazán durva dolgok, melyek jó terepet teremtettek a tompítottabb, bár több szempontból szintén vitatható eljárások számára, ahogy itt is. A fejlődés nálunk ilyesmiben kulminál. Októberben sajtótájékoztatót rendeztek a villában, amelyet „építés közben" nem vakolt fallal, hanem kőburkolattal és üvegtáblákkal szereltek meg. (Tárgyilagos formában beszámoltam róla az Építészfórumon, időközben megjeleni ott Török Tamás kritikája is Oszvérzombi címen.) Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy ezek után decemberre máris összehívták a Központi Tervtanácsot — nem a műemlékit (csak kvázi összevont ülés volt, többen ott voltak ugyanis a K.OH részéről). A meghívottakat a tanácskozás előtt busszal vitték föl a helyszínre, hogy megtekinthessék a „valós makettet". A nyers vasbeton szerkezetből kirajzolódik az épület, mely tömegében, tagolásában, sőt részleteiben is emlékeztet a valamikor e helyen állott házra (Ybl Miklós - 1871, Kerényi József - 1996-tól). Helyén jóval korábban az úgynevezett Aranybástya állt, ennek nyomait, részleteit éppen a mostani építkezés során lárták föl. A szint alatti terekben, ahol most előadó-, konferencia- vagy akár koncertterem kialakítására nyílik majd lehetőség, meg is tekinthetők a régi falmaradványok. Az alépítménynél kisebb helyet foglal el a háromszintes villa, melynek a Hunyadi út felőli bejáratától, egy „hídon" át és pár lépcsőn föl, a legfelső szintre lehet belépni, annyira nagy a hegyoldali. meredek terep esése. Szokatlan a most Iái ható „építés közbeni fázis". Az északkeleti sarkon a tömör falakat hatalmas üvegtáblák helyettesítik. A befektető egy reprezentatív épületet, például „Európaházat" gondolt ide, „mai igények szerinti megfogalmazásban". Ezért az eredeti tervek tanulmányozása után Kerényi a teljes területre hasonló térstruktúra és támfalrendszer kialakítását javasolta, ám a villát a második és harmadik szinten, a lejtő felőli oldalon üvegfalakkal kívánja „újraértelmezni", továbbá a megmaradó falfelületekre vakolás helyett kőburkolatot tenne. A hatályos építési engedély nem ilyen kialakításra szól, hanem az eredeti szerint vakolt falakon ablaklyukakra. Kerényi a sajtótájékoztatón és a tervtanácson is megidézte Szentkirályi Zoltánt, a néhai építészettörténet-professzort, aki 1998-ban a Fővárosi Tervtanács számára opponensi véleményt adott. Ebből egy részlet: „S Kerényi József a feladathoz illó' önkorlátozással úgy döntött, hogy tömegében, környezetével együtt az Ybl-villát rekonstruálja. Döntése helytálló, valóban úgy tűnik, hogy a megoldáshoz ez visz legközelebb. Indokolt az is, hogy nem másolatban reprodukálja az eredetit, hanem a mai építészet lehetőségeivel élve csak visszaidézi. De meggondolandó, hogy az »idézet« megvalósításához tényleg az üveg-e a legmegfelelőbb. Különösen az emeleti szintek keletre néző »panoráma«-tereivel kapcsolatban vannak enyhe kételyeim, de a választás itt teljességgel a tervező felelőssége" - fogalmazott, igen árnyaltan Szentkirályi tanár úr, aki a szakma nagy tekintélye volt. de sajnos ma már nem kérdezhető meg (véleménye itt olvasható két utolsó mondatát Kerényi nem idézte). December 14-én a Központi Tervtanácson sokan szólaltak meg, az egyetemről is, de a többség nemhogy meg-