Budapest, 2005. (28. évfolyam)

6. szám június - Kirschner Péter: Civiliáda - Krúdy babérjai

B U P A P F. S T ZflflSffj 1 l'T N I II s 38 ( willüda Krúdy babérjai KIRSCHNER PETER • Huszárik Zoltánnak, Latinovits Zoltánnak és a többi alkotótársnak elvitathatatlan érdemei voltak a múlt század utolsó évtizedeiben felerősödő Ä'/vvßV-kultuszban. A Szindbád emlékezetes képsorai azokat is az író híveivé tették, akik korábban csak a kötelező irodalomórákon találkoztak nevével és műveivel. A költő, író, publicista és színikritikus, az egyik legtöbbet alkotó magyar író babérjaiból azoknak is bőven juthatott volna, akik tollforgató példaképüknek tekintették. De vajon annak tekintették-e? Több mint két évtized telt el azóta, hogy Óbudán, a Zichy-kastélyban összegyűlt néhány író, költő, újságíró, esztéta és akkor még szokatlan gesztussal megalakították a Krúdy Gyula Irodalmi Kört. Már a közösségformálásnak ez a módja is olyan hagyományokhoz nyúlt vissza, amelyek Budapest irodalmi, szellemi, művészeti életében meghatározó szerepet töltöttek be. Az irodalmi körök és szalonok, kávéházi törzsasztalok gyakran az első fórumot képviselték a szárnyaikat próbálgató fiatal irodalmároknak. Az irodalom népszerűsítése, Krúdy Budapestjének felfedezése önmagában is dús programot kínál. Nem is kellett messzire menni, csak az eredeti hangulatot idéző felújítást megvárni, hogy a kör által elindított Krúdy Szalon otthonra leljen az óbudai Kéhli vendéglő pincehelyiségében. Jókai Anna, Pomogáts Béla, Nagy Gáspár, Zalán Tibor és sok más jeles író, irodalomtörténész tisztelte meg a társaságot. Kezdettől fogva vállalt célja volt a Krúdy Irodalmi Körnek, hogy segíti a fiatal írók, költők első lépéseit. Kéthetente megjelenő antológiában közölhették írásaikat, később önálló kötettel is jelentkezhettek azok, akiket a szigorú közönség erre érdemesnek talált. Nem kis iróniával állapította meg Kanizsa József, az egyik alkotó, hogy az antológia szerkesztésének idején hirtelen megnövekedett a taglétszám. Bár az önálló kötetek megjelenéséhez inkább eszmei támogatás járul, mégis magas a mérce, kiadóként nevüket adják a könyvekhez. Eddig 51 kötet viseli impresszumában az irodalmi kör nevét. Krúdy korában és életében is nagy jelentősége volt, hogy az irodalmat és az írókat pártoló, néha maguk is tollat ragadó vendéglősök fogadták oltalmukba az íróféléket; bohémeket, a nagy öregeket és a slapajokat egyaránt. Cecei-Horváth Tibor, a Kéhli vendéglő tulajdonosa e tekintetben is a Krúdyhagyomány folytatója. Ezért adott természetes módon otthont az irodalmi körnek. Irodalmi emlékeinkből tudjuk, hogy nincs valamirevaló civil társaság, amelyik ne díjazná legjobbjait. A hagyományt követve ebben is, 1998-tól Krúdy-emlékérmet adnak azoknak, akik sokat tettek a névadó emlékének ápolásáért, műveinek terjesztéséért. A névsor impozáns: Bajor Nagy Ernő, Czine Mihály, Linka Agnes, Tarlós Tibor, Sellei Zoltán, Keres Emil és még sokan a kör tagjai közül. A társaság úttörőként nyúlt hagyományokhoz, s példájuk országszerte követőkre talált. Azóta számos hasonló fővárosi és vidéki szervezettel léptek kapcsolatba: a Nagy Lajos Társasággal, a pápai Kristály Irodalmi Csoporttal, a pécsi Új Hang Társasággal, a Váci Mihály Körrel, a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társasággal. Ezek a műhelyek mindenütt a pályakezdők segítői. Májusban ismét koszorúzással emlékeztek meg az író haláláról, majd a Kéhli vendéglő hangulatos termében Kő-Szabó Imre Vácott élő novellista mutatkozott be a kritikus közönség előtt. Minden hónap második csütörtökjén gyűlnek össze, hogy újabb és újabb költőket, írókat hallgassanak meg, bátorítva őket az írásra. A hely, az alkalom mindig a Krúdy-nosztalgiát erősíti. Álljanak itt ehhez illő, 1916-ban írt sorai: „De jó lett volna akkor tartózkodni a földön, midőn nem volt háború, midőn legfeljebb gutaütés, végelgyengülés, lovagi párbaj vagy szerelmi búbánat szokott véget vetni az életnek." „De jó lett volna akkoriban Pesten járni, amikor valódi krinolinban repült a dáma, a szerelmesek nyugodtan bíztak az időben, s évekig epekedtek az első csókért, senki nem sietett, csak a lóvasút; a tavaszi séta nagy élmény volt és esténkínt mindenkinek volt ideje a hold állását megfigyelni." M