Budapest, 2005. (28. évfolyam)
2. szám február - Szigeti Dániel: Városnézés "faros" Ikarusszal
BUDAPEST flflgfl FRRBI1ÁK 28 Városnézés „faros" Ikarusszal SZIGETI DÁNIEL • Budapesten lehet nosztalgiázni. Persze mindenki másként teszi. Ma már nagyon kevesen emlékezhetnek például arra, hogyan utaztak „barna villamos"-sal a Hűvösvölgybe. Kicsivel többek élménye a gyors és kényelmes Stuka vagy a sínautóbusz. Még többen emlékeznek az ülőkalauzos, pótkocsis trolira és az első csuklósokra - velük együtt pedig a „faros"ra is. Az Ikarus 66 típusú „faros" 1952-ben kezdte ugyan a pályafutását, de az 1953-as próbaüzem után, csak 1959. március 22-től lett gyakori résztvevője a budapesti közlekedésnek az l-es és 12-es vonalon. A faros nagyon szép kocsi volt - ez mondható talán a legnagyobb előnyének. Annak ellenére, hogy nagy busz, szűk utasterével és ajtóival inkább elővárosi, országúti forgalomra mutatkozott alkalmasnak. Jellemző, hogy a hivatalos adatok szerint 91 utas befogadására képes, míg a ma még közlekedő - és jóval tágasabb - Ikarus 260-as autóbuszokra 99-en férnek fel. Mechanikus, kézi sebességváltó, kicsi ablakok, amelyek a városi körülmények között nem váltak be. Budapest utcáiról 1964 végén eltűnt az utolsó FAÜ faros is, de Magyarországon sok helyütt használták a kocsikat még az 1980-as években is. A 66-osból többet gyártottak, mint a távolsági és luxus kivitelű 55-ösből - Magyarországon mégis egyetlenegy működőképes darab található közülük. Ezt is az NDK-ból kellett visszahozni: egy 1972-ben gyártott kocsit vásárolt meg a Volánbusz, amelyet ma Kozári Tibor vállalkozó üzemeltet. A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület ezt az egyetlen példányt bérelte ki és hozta el Budapestre a faros buszok rendszerbe állásának 45., kivonásuknak a 40. évfordulójára. A városi élethez nemcsak az épületek, parkok, látképek és intézmények tartoznak hozzá, az utcán nemcsak padok, fák, postaládák vagy éppen telefonfülkék vannak. A pesti életnek ugyanúgy részei a sajátos hagyományok, többek között a sokak számára emlékezetes közösségi járművek. Ilyen például Londonban a taxi, amely a mai napig a hagyományos formáját őrzi - persze új műszaki háttérrel. Ez amolyan „mindennapi nosztalgia". Kérdés persze, hogy mi számít „régidnek a közlekedésben. A német turisták például már a 47-es villamos UV kocsijait is nosztalgiajáratnak nézték, ugyanakkor valódi nosztalgiaüzemet hiába is kerestek Budapesten. Természetesen ott a Közlekedési Múzeum, a Vasúttörténeti Park (Füsti), illetve ott a szentendrei Városi Tömegközlekedési Gyűjtemény, ahol a járműveket meg lehet nézni; Szentendrén még fel is lehet kapaszkodni az ódon tujákra. Szerencsére a Budapesti Városvédő Egyesület is szívén viseli a tömegközlekedés épületeinek és eszközeinek sorsát - ahogy azt Ráday Mihály is kifejtette a Régi magyar villamosok című könyv előszavában. A jármű azonban mozgásra született. Mozgatni is kell, hogy működőképes maradjon. Ehhez bizony sok pénz kell, ami - mint az közismert -mindig hiánycikknek számít. Ebből fakad, hogy még mindig vannak olyan helyek Budapesten, ahol minden különösebb átalakítás nélkül hatvannyolcvan évvel ezelőtt játszódó filmek jeleneteit lehet leforgatni. Szerencsére akadnak villamosok is, amelyek az ilyen sarkokon fordulnának, csikorognának, csilingelnének. Akár utazhatnánk is ezeken a nosztalgiajárműveken? Van rá példa. A városi turizmus egyik fontos üzletága a városnézés, amelyre megfelelő (akár nosztalgia)járműveket is igénybe lehet venni. Igaz persze, hogy a korszerű és a nosztalgiajárművek üzemeltetése között sok különbség van. A nehézségek egy része legyőzhető műszaki akadály, de tagadhatatlan, hogy a vállalkozáshoz pénz is kellene. A megfelelő összeget Budapesten is biztosítani lehetne, sőt kellene - vélik az úttörő autóbusztúra szervezői. Elvégre nemcsak a nálunknál tehetősebb Bécsben, hanem több közép-európai városban is létező műfaj a nosztalgia-városnézés, működnek a nosztalgiajárművek. Ott valahonnan (egyesületi alapokból, alapítványokból, turisztikai céltámogatásból) sikerült pénzt szerezni ilyen feladatokra. A külföldi nosztalgiaüzemek számos finanszírozási változatban működnek, ezek rövid ismertetője megtalálható a http:// www.veke.hu/index.php?fc=cikk&p ar=26 címen, a VEKE weblapján. Ugyanitt bővebb információ kapható arról a nosztalgiabuszozásról is, amelyet az egyesület a budapesti autóbusz-közlekedés megindulásának kilencvenedik évfordulóján, 2005. március 6-án tart. •