Budapest, 2005. (28. évfolyam)

12. szám december - Horváth Júlia Borbála: Egy éjszaka a Drei Rabennél

BUDAPEST fllflSflj; n F. P. E M B E R 14 matosan leírt új versével valamely barátját megajándékozza." A törzsasztalok tagjai akkoriban ritkán cserélgették törzshelyüket, de időnként elkalandoztak a körútra, vagy a Japán kávéházba, és végül visszatértek az övéikhez; legföljebb átkiabáltak néhány élcet a szomszéd társaságnak, vagy maradtak magukban. Kocsmában barátkozni kell, kávéházban barátkozni lehet. S e szabadság emeli meg az ismeretségeket, melyekben választható a hangvétel, és elhagyható az etikett. A Három Hollóban is ez volt a módi, annak ellenére, hogy zaklatott pályája alatt soha nem dőlt el végleg: kávéház-e, vagy kocsma. Nem is volt fontos, mert ha akarták ez, ha akarták az, attól függően, ki és miért tette tiszteletét benne; ebédelt, dolgozott, fogadott barátokat, veszített pénzt, örült szerelmeknek vagy sírt veszteségen olcsó borokkal kábíttatva magát - és bármely napszakban. Ady idejében egyre többen látogatták; éjjeli lapzárta után „kiseperték a serházzal szemközt lévő Pesti Napló szerkesztőségéből Kéri Pál urat", olykor betértek hölgyek, akik „a közeli Orfeum vagy a Folies Caprice lámpásai alatt találták meg élethivatásukat és (általában) masztix-, valamint rizsporszagot hoznak magukkal az ajtón át", amott pedig „öreg artisták sírták bele a habos „Ó, ezek a felejthetetlen szemek! (...) Néztek kihívóan és dacosan, mintha félelem nélkül merednének szemközt azzal a halálos Sorssal, amely csak azért nem éri utol a Három Hollóban, mert az Andrássy úton nem talált bérkocsit, mind elvitték őket a sors menyasszonyai, a Cifra Nők, akik ilyenkor, hajnaltájban szoktak hazafelé menni. De mégis legtöbbször hízelkedően, bocsánatkérőleg néztek ezek a szemek, mintha végtelen szelídséggel előre pardont kérnének az alkalmatlankodásért, amelyet tulajdonosuk majd itt Magyarországon okozni fog. ...Ravaszdian, mintha hamis játékhoz invitálna: figyelte a kukorékoló Zuboly és a tomboló Reinitz vitatkozását. Nagy néha volt egy simogató sugara Révész Béla részére is, de ugyanakkor a maga nyerítő hangján a fülébe kiáltotta: - Süket ember - bolond ember. ...Ezalatt a vörös Grajna valami rettenetes héroszi feladatra készülődött. Pénz hiányában adós akart maradni pohár söre és virstlije árával az ismeretlen főpincérnek. Ügyét sikeresen végrehajtotta, mert a kalendáriumokra piros betűkkel volt felnyomtatva még 1913 száma." Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái kriglibe azokat a régi időket, amikor még biztosan tudták a trapézugrást és a késnyelést. " Adyn kívül mások is dolgoztak itt, ettől kicsit kávéházasodott a „csárda", de a vegyes közönség elriasztotta a béleltebb zsebű írókat, akik maguk is azon voltak, hogy a Károly körúttól az Oktogonig megtöltsék majdan a könyvesboltokat. És hát Csinszka, aki „csendesen jelt adott a költőnek a távozáshoz, mert a kristályüvegekből már kifogytak az előre elkészített asztali borok." No, hát ennyi a mese mára, de még közel sincsen záróra, Wilhelm is megpihen, odaköszön a búcsúzó ismerősöknek, kezel a barátokkal, ahogy a régi jó vendéglős is tudta, hogy apró figyelmességek hozzák vissza őket. Akik ezen az emlékesten is felszabadultan kávéházaztak, pedig továbbra sincsen itten kimunkált helyreállítás, kínos udvariasság, egyszerű székeken egyszerűen jól érzi magát az ember. Éjjel kettő után szűkül a kör, behúzódnak a belső terembe, a mécsgyertyák világítanak csak, a táncolók is kifújják magukat, közelebb húzódnak a székekkel, tűnődőbbek lesznek, és hagyják, hogy belenézzenek az arcukba. A lányok kocogtatnak a mosogatóban, néhány óra múlva vissza kell jönniük, mert a reggeli nyitáshoz nincsen másik személyzet. Másnap pedig megy mindenki a maga útján, sietős kávéjukat hörpölik agglegények, délelőtt idős nénik jönnek, hogy franciául társalogjanak egymással, aztán átváltsanak németre, ha kopott emlékezetük nem találja a szavakat, délután médiaközeli lányok szemeznek kezdő szerkesztőkkel, filmesek Oscar-ról álmodoznak, leendő háziasszonyok Oszkárokról áradoznak, egyetemisták lógnak, festőművészek lógatnak, este órások cserélnek alkatrészeket órákon át, kutyák csaholnak (mert nekik is szabad a bejárás), zárásra végre egymásba fonódnak ujjak, és zsebkendő után kutatnak mások. És a többi és a többi..., kezdődik minden elölről, „újra, meg újra nyílik a Három Holló ajtaja, mint ez már régi szokásuk a kocsmai ajtóknak, amelyeket konok bánattal vagy illanó örömmel olajoznak." *