Budapest, 2005. (28. évfolyam)

12. szám december - Vargha Mihály: Művész-kávéház átutazóknak - A Tranzit Art Café Budán

15 DF-CE M B E R 2005/12 HUDAI'ES T Művész-kávéház átutazóknak Szöveg: VARGHA MIHÁLY Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ A Tranzit Art Café Budán • Mindnyájan átutazók vagyunk ezen a földön. A Tranzit neve elárulja: e remek kis kávéház valamennyiünké, minden átutazóé, Budán, egy régi buszállomás várócsarnokának helyén. Persze nem mindegy, hogy milyen is egy ilyen, hiszen az egyszerű átutazók kedvéért is illik törekedni a minőségre. Mert az átutazó is azokat a helyeket részesíti előnyben, amelyek képesek kielégíteni a kényesebb igényeket is - persze nem feltétlenül a külsőségekben. Nem extra firlefáncról, arany vagy réz csillogásáról, bődületesen drága anyagok tobzódásáról van szó a Tranzitban. De összhangról, apró részletek harmóniájáról, finoman hozzáadott világításról, az alaparchitektúra tiszteletéről. Még ez sem sima ügy Egyszerű, könnyen áttekinthető enteriőr fogadja az érkezőt, és minden stimmel a fentebb felsorolt elvárásokat illetően. Olyan az egész, mint a mesében. Pedig lezajlott születése körül egy kínos epizód. No nem a hely kitalálóinak, megvalósítóinak kínos, hanem néhány helybeli tiltakozónak. Környékbeli lakók civil szervezetként meg akarták fúrni, hogy itt „az ifjúság számára szórakozóhely létesüljön", mert akkor odalesz az éjszakai nyugalmuk. Nem tudom, hogyan is indult az utólag teljességgel abszurdnak tűnő akció, de tételezzük föl, hogy csupán tájékozatlanságon, a konkrét ügy abszolút nem ismeretén alapult. De mégis volt, és vetett is néhány hullámot a médiában. Most már túl vagyunk rajta. A Tranzit Art Café működik, egyre népszerűbb, kezd kialakulni a törzsközönsége. Előbbutóbb a tiltakozók közül is odaszoknak majd néhányan. Biztos alap Az Etele téri Volán-állomás megnyitásáig innen indultak az Érd, Sóskút, Százhalombatta környéki sárgabuszjáratok. Az 1960-as évek elején épült, a hely szűkössége miatt fűrészfogas beállóval. (Vidéki járatoknál a farmotoros Ikarus akkortájt a menő, még nem voltak csuklós buszok. Az elsőt a városi kék buszból építették át, és az azóta megszűnt l-es járaton közlekedett; nagy szenzáció volt). Két egyszerű tömegű épület a buszpályaudvar, külső falburkolata mintázatában kicsit megmozgatott mezőtúri tégla. A két házat összeköti a peronok fölötti sima lemeztető, viszont az épületek fedése korszerű térbeli vasbeton héj (a tervező: Félix Vilmos). Az építészkari statikaoktatásban ekkor - a méltatlanul félreállított Csonka professzor utódaként - még sokkal nagyobb hatással lehetett volna az építészekre Pelikán József\ ha nem hal meg oly fiatalon. Az ő személyes Építész: Borsay Attila (MCXVI) Kerttervező: Andor Anikó (Land Art) A „Budapest Építészeti Nívódíj 2005" pályázaton dicsérő oklevéllel jutalmazott épület