Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - Török Tamás: Infopark, C épület

M O V K M Ii F. R fllflSÜJ R H O A P E S T Építész: Pá//}' Sándor DLA, Hőnich Richárd, Félix Zsolt és munkatársaik (Építész Stúdió Kft.) valójában a szerkezettel van a nagyobb baj. Ez a megalapozatlanul elkezdett, csökevényes sétány-pav ilon-pázsit kompozíció a Duna menti világkiállítás céljaira esetleg megfelelt volna, de városi szövetnek nem alkalmas. A gigantománia életképtelen termékei általában ilyenek: ahogy a túlparti Nemzeti Színház impozáns romként fog csak építészeti erényeket csillogtatni, úgy az Infopark releváns létformája már most, vadonatújan is legfeljebb kereskedelmi tévék szappanoperáinak díszlete. Semleges, tiszta, új, problémamentes. Ahhoz képest, hogy „tudásgyár", „innovációs központ" (vagy mi is?) kíván lenni, semmi nem látszik rajta az előbbiekből következően elvárható kreativitásból és progresszivitásból. Nem mintha a fogyasztói mechanizmusokat működtető és kihasználó technológiai iparnak szüksége és igénye lenne bármi eredetire, egy multinacionális vállalatnak egyéniségekre (az infoparki campus gazdája, a Műszaki Egyetem is nagyrészt olyan semleges, közhelyes és általános képeket közöl magáról, mint amilyeneket az életbiztosítók, bankok és gyógyszergyárak szoktak). Mindezek fényében szorongásra adhat okot, hogy a Budapest 2010-es, az Európa kulturális fővárosa címéért síkraszálló pályázati anyagban szerepel egy újabb „tudásgyár", méghozzá a Gázgyár területére elképzelve, jóval nagyobb építészeti felhajtással körítve. Amit - nyilatkozták a város vezetői -, most, hogy a főváros nem nyerte meg a versenyt, mégis fölépítenek. Silicon Valley minden értelemben nagyon messze van, a mi saját, szívbéli kis Szilícium-völgyünket viszont, már ha kell egyáltalán, nem lehet annak a másiknak a másolásával felépíteni. A „small is beautiful" tézis szintén megszívlelendő. S ha már az „a kicsi szép" elvnél tartunk, rejtőzik azért a közelben egy kicsiny építészeti szépség. A MAFC sporttelepe mellett, a Bogdánffy Ödön utcában lapul a Market Rt. székháza. Visszafogott, mégis karakteres gyöngyszeme a közelmúltnak (tervezte a Schön Építésziroda a Schüller és Társa irodával karöltve). Nem kategorizálható, nem címkézhető, mert üde és friss, négy éve épült egy meglévő, kétszintes ház bővítése keretében. Kikerüli azt a csapdát, hogy a sötét téglaburkolat és a szürke festés miatt hollandosnak lehessen titulálni, de azt is, hogy visszafogottsága jellegtelenségbe fúljon. Évekkel az átadás után is egyben van, nem mállik, nem rohad, szép. Mindegy is, hogy azért, mert jól csinálták meg, vagy mert karbantartják. Alighanem az utóbbi évek egyik nagy épített fegyverténye. Valahogy így kell ezt... •