Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - Zappe László: Lelkek vastag bőrben - Herczeg Dóra: Le a kalappal!

15 NOVEMU E R gflfl^ü BUDAPEST részint utoljára hallhattuk harmincöt éves pályafutásának legjobb dalait, részint először, ugyanis a könnyűzenei élet sodrási irányát jó ideig meghatározó művész még csak a Genesis-szel járt nálunk, szóló formációjával eddig egyszer sem. Ha valóban ez volt az utolsó budapesti bulija... De ha nem, megadta mindenképpen a módját, nemcsak letudta a magyarországi koncertet, szép gesztusokkal hálálva meg szeretetünket. A dobszólók nyitányát követően, míg Collins „Szervusztok, Budapest!" felkiáltással köszöntötte a tizennégy ezres tömeget, a zenekar és a háttérénekesek is a színpadra álltak. És a tagok - Brad Cole zongorista, Daryl Stuermer és Ronnie Garyl, gitárosok, Harry Kim és Dan Fornaro, trombitások, Gerald Albright szaxofonos, Arturo Velasco harsonás, LelandSklor basszusgitáros és a vokálosok: Amy Kays, Arnold McCuHer, Lamont Van hook, Lynee Fiddmont, Connie Jackson és Bill Cantos, belecsaptak a Heaven című slágerbe. Az első nóta után már kicsit sem bántam, hogy Collins ritmusszekciójában nem a nála gyakorta megforduló Nathan East basszusgitárost hallom. A Heaven-t az Against The Odds követte, majd a Dont' Lose My Number csendült fel, csupa-csupa örökzöld. Collinsnak volt miből válogatnia, sok esztendőn át ő számított az Előadónak, nagybetűvel, aki uralta a zenei életet, mindenhol az ő számait játszották. Pusztán az örökzöldek és a profi csapat elég lett volna a buli fergeteges sikeréhez, a professzionális 21. századi fénytechnika a másfélszáz robotlámpával csak hab volt a tortán, a két óriáskivetítő és a színpadképet erősítő videófal mellett. De még a Dont'Lose My Number sem volt akkora siker, mint amikor a nóta után Collins egy papírlapot gyűrögetve az ékezetes magánhangzókat mellőzve magyarul harsogta a mikrofonba: „Köszönöm, szervusztok, Budapest. Budapesten vagyok iszmet, köszönöm, hogy eljöttetek, minden dalt eljátszunk, amit szerettek." Ez történt. Az első blokkban szerepelő You'll Be In My Heart, a One More Night, a Can't Stop Loving You című nótákat majdnem akkora örömujjongás kísérte, mint a True Colors a capella előadását. A telt házas csarnok pedig minden egyes számot tapsviharral jutalmazott, tizennégyezer ember te-