Budapest, 2005. (28. évfolyam)
1. szám január - Tamás Pál: Városi rezsimek és városi identitások
3 J A N U Á R B I! O A P EST ez esetben is valahol a közepes értékek tartományába kerül. A nagyvárosok iparszerkezete természetesen nagyvárosonként eltérő a régión belül, így leépülésének arányai és irányítottsága is más. A máig megmaradt ipari szektor városon belüli nagyságát tekintve már nem Varsó, hanem Prága hasonlít leginkább a nagy nyugat-európai központokra. Az öt nagyváros közül ugyanakkor Prágának a legmagasabb a szállodai és éttermi szakosodottsága, és Bukarest marad le leginkább ebből a szempontból a régió más nagyvárosaiéhoz hasonlítva adatait. Magyarország fővárosa e tekintetben viszonylag jól áll, de Prága erősebb „rámozdulása" az idegenforgalomra a foglalkoztatottsági adatokból is látszik. A legerősebb üzleti töltést az elemzők (például BOURDKAU-LEPAGE, 2003) megint csak Varsónál észlelik. A fejlődést e tekintetben illusztrálja az ügyvédi irodák, bankok és tanácsadó cégek számának gyors növekedési üteme a lengyel fővárosban. A térség nagyvárosainak integráltságát a világgazdaságba - és egyáltalán a globális folyamatokba - jól mutatják a légiforgalom utasszámai. E tekintetben Budapest Prágával és Varsóval együtt ugyan nem áll rosszul, de -legalábbis egyelőre - egyértelmű Prága előnye. Ha Prága teljesítményét 2003 elején száz százaléknak vesszük, ehhez képest Budapest 71, Varsó pedig 78 százalékon áll. Ha aztán e három közép-európai nagyváros repülőtéri utasforgalmát Londonéhoz hasonlítjuk, Prága teljesítménye a brit fővároséhoz képest 5,4, Budapest 3,8 és Varsó 4,2 százalékával sokkalta szerényebb adatokkal jellemezhető. A történelmi adottságok és a globális szerepkörök nyilvánvaló eltérése ellenére is egyfelől éppen ezek a mutatók jelzik a régió nagyvárosainak az indokoltnál erősebb periferizáltságát, másfelől azt, hogy például Budapestnek a kilencvenes években minden fejlődés ellenére sem sikerült „regionális fővárossá" válnia, s hogy a posztindusztriális kulcsszektorokban -ugyan eltérő szerkezetben - Prága és Varsó jobban teljesít nálunk. Figyelemre méltó szempontokat produkál Budapest pillanatnyi helyének érzékeléséhez a „világvárosi hálózat" elemzési megközelítése is (például BEAVERSTOCK, 1999). A metropolisok összevetésekor a reklámipart, a bankszektort, a jogi tanácsadást és szolgáltatást, valamint az elérhető könyv- és számviteli szolgáltatásokat vették figyelembe. Az elérhető közép-európai adatok nem voltak valami gazdagok, de az azért látható, hogy a jelzett kategóriákban - bár egy-egy területen Budapest és Varsó is kimagaslóan teljesít - a legteljesebb szolgáltatási kínálattal ismét csak Prága rendelkezik. Ebben a mérési kísérletben Prága 6-os, Varsó 5-ös és Budapest 4-es osztályzatot kapott, és ezzel mindhárom központ a gamma osztályú világvárosok osztályában rekedt. A BEAVERSTOCK minősítési rendjében ez sorrendben és lefelé haladva a csúcs felől a 3. kategóriát jelenti (a 12-10 pontos központok alfa, a 9-7 pontosak béta minősítést kaptak). Esély a Balkán kapujának szerepkörében? A közép-európai városok üzleti, kulturális és turisztikai attraktivitásáról számos, értékét tekintve erősen különböző adatfelvétel forog közkézen, így minden városvezetés megtalálhatja azokat a vizsgálatokat vagy vizsgálati elemeket, amelyek a számára kedvezőek. Bukarest és Szófia általában nem kerül komolyan jegyzett pozícióba, Prága, Varsó és Budapest helyzete pedig az európai üzleti központok térképén egymáshoz viszonyítva a választott indikátoroktól függően hol jobb, hol rosszabb. Két tendencia azonban így is jól látszik. Az első, hogy saját korábbi állapotaihoz képest a