Budapest, 2005. (28. évfolyam)

7. szám július - Rátonyi Gábor: Tamás Lágymányosi kesergő

liós költségűre becsült helyreállításig deszkák támasztják a hidat Budán -mind a mai napig. Az alul piros hídról pereg a festék: olyan foltos, mint bármelyik vakolatelhagyó, vizesedő pesti bérház. A híd lépcsői mellé felszerelt korlátok aktív rozsdásodásba kezdtek unalmukban, a lépcsők tövében összegyűlt a szokásos csikk-, falevél-, papír zsebkendő-, sörösdobozhalmaz. Nem a híd, hanem környezetének képét rondítja: a pesti hídfőnél a Művészetek Palotája és a helyiérdekű megállója között egy kis parkot alakítottak ki néhány hónapja. A füvön öt keskeny, kikövezett ösvény vezet át. Egy vezet közülük a híd irányába, a többi a művészeti intézmény felé kanyarodik. Vélhetően az volt a kerttervező elképzelése, hogy a csepeli HEV-ről reggel hét óra tájban leözönlő száz-kétszáz fős tömeg a Művészetek Palotájába igyekszik majd, azonban az élet keményen rácáfolt a reményekre: nem, Győzike barbár népe a híd, illetve az az alatt összpontosuló tömegközlekedési kapcsolatok felé capiat, átgázolva füvön, parkon, miegyében. A fű pedig kopik, és új ösvények után kiált. Ösvényproblémákkal szembesül a jó nép a budai oldalon is. Minthogy a gyalogosok még mindig nem értették meg annak az évszázados mérnöki leleménynek a lényegét, hogy csak sarkosan, kilencven fokos szögben lehet sétifikálni, a budai oldal gyalogoslejárójától két utat tapodtak ki a megveszekedett városi lábak. Egyet a gyaloglók, egyet pediglen a kétkerekűt hajtók. A két út mindegyike télen-nyáron saras-poros, de a tömeg ennek ellenére is hősiesen elkerüli a leaszfaltozott, sehova nem vezető járdákat. A hídra tízéves jótállást vállalt a kivitelező, ami idén jár le. A főváros másfél éve próbálja elérni, hogy a híd alján tátongó fehér foltokat mázolják le ismét pirosra, de eddig nem volt foganatja a kérésnek. Nincs gazdája a hídnak: a festéklepergést a korábbi fővállalkozó alvállalkozójának kell orvosolnia, a szemét eltakarítása a köztisztasági vállalat feladata (lenne), a pesti támfal megroggyanása megint csak egy másik vállalkozó, másik hatóság feladata. Hogy a bezúzott lámpaburák pótlása, a graffitik eltávolítása (esetleg a Művészetek Palotájával való egyezkedés, hogy az intézmény biztonsági őrei néha nézzenek át az utca túloldalára - a hídfőre -, hogy ne fújják össze ismét a falakat), a kitaposott ösvények lekövezése ki mindenkinek a feladata lenne, nem tudni. Oly jól szimbolizálja a híd azt a mentalitást, hogy az új vagy felújított épületekre csak az átadás pillanatáig irányul figyelem, utána a fenntartást akár az enyészet is átvehetné, hogy akár így is lehetne hagyni mindent. A városi bürokrácia útvesztőjében már úgyis elveszett a Lágymányosi híd. • A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1874-ben jelölte ki a Hungária körgyűrű nyomvonalát. Az ehhez kapcsolódó híd megépítéséről száztíz évvel később, 1985-ben döntöttek, majd 1993 és 1995 között készült el a műtárgy, melyet végül 1995. október 30-án adtak át a forgalomnak. A híd elnevezésére pályázatot írtak ki, melyen végül az eredeti, a köztudatba csak „munkacím"-ként beszivárgó Lágymányosi elnevezés nyert. Tavaly szóba került, hogy a híd vegye fel Latinovits Zoltán nevét, ám a Fővárosi Közgyűlés elvetette az ötletet. A Lágymányosi híd budai levezető szakaszának nyomvonaláról komoly vita alakult ki a kilencvenes évek elején. Az eredeti - a Hamzsabégi út felé egyenesen továbbhaladó - útvonalat a környékbeliek és civil szervezetek tiltakozására végül elvetették. A Hamzsabégi úti nyomvonal ellen tiltakozók egyik érve az volt, hogy az útépítéssel felszámolták volna azt a parkot, amelyet épp a levezető szakasz miatt beépítetlenül hagyott területen alakítottak ki. A másik érv a forgalom Nagyszőlős utca felé való vezetése ellen szólt: a már egyébként is túlterhelt utcára ráeresztett forgalom közlekedési káoszhoz és környezeti károsodáshoz vezetett volna. Igya híd forgalma jelenleg közvetlenül a Budafoki útra áramlik. Az Mles és az M7-es autópályával való összeköttetést elvileg a Galvani utca-Andor utca-Egér út nyomvonal biztosítaná, azonban az Andor utcaiak tiltakozása, valamint az utca közepén húzódó iparvágányra vonatkozó bontási tilalom miatt végül ez sem lett teljes. Épp idén született meg a jogerős ítélet, amely a fővárosra többmilliárdos kártérítési kötelezettséget ró az Andor utcaiak ingatlanainak értékcsökkenése miatt - és szintén idén dőlt el, hogy két év múlva talán megépülhet az Andor utcai szakasz.