Budapest, 2005. (28. évfolyam)

7. szám július - Szöllősi Ferenc: Pezsgés és ínség - Budapest a háború után

Gyermek artisták (1947. július) Ismeretlen felvétele rését. Hiszen a hatlak távolodásakor a romok alatt, a parkok földjében sok halott feküdt, és járművek hiányában a szemétszállítás is lehetetlen volt. Az idő melegedésével olyan légyinvázió árasztotta el Budapestet, amilyen korábban ismeretlen volt, ezért kötelező védőoltást vezettek be. Az Auguszta-telepiek fittyet hánytak erre - a következmény hastífusz-járvány lett, amelyet kényszeroltással sikerült visszaszorítani. Az ostromot követő kiütéses tífuszt nyárra tudták felszámolni. A háború örökségeként a fővárosiakra szakadt nyomor az éhezés, a lakásínség mellett a gümőkór terjedését okozta: 1946-ban a megvizsgált tanulók közül minden tizenkettedik fertőzött volt. A szellemi újjáépítés az iskolarendszer demokratizálódásával, a nyolcosztályos általános iskolai oktatás bevezetésével kezdődött. Mintegy 73 ezren jártak a községi iskolákba, közülük 12 500 gyermek panaszkodott cipőhiányról, 11 300 a felsőkabát hiányáról. „Az iskolaigazgatók véleménye szerint a betegségen kívül a cipő-és ruhahiány miatt sok a mulasztás" -jegyezték fel a statisztikusok. Egy kedvező tény: enyhe tél jött, a tüzelőanyag hiánya ezért nem vált katasztrofálissá. Ami viszont annál inkább: a közbiztonság. „A gyilkosságok száma a háború demoralizáló hatása következtében szintén rendkívül nagymértékben megnövekedett." A viszonyszámok: 1938-ban 57 gyilkosságot követtek el Budapesten, 1945-ben 314-et. Elvonultak a hadak - és küzdeni kellett tovább az életért. A járvány, az alultápláltság, a gyilkosok ellen. Annak az időszaknak a tetteit méltán nevezhetjük békeharcnak.