Budapest, 2005. (28. évfolyam)
7. szám július - Tomori László: A Józsefvárosi pályaudvar
25 J Ú LI U S MQ5i7 BUDAPE S T A Józsefvárosi pályaudvar A Fiumei úton, az Orczy tér mellett idős hölgy nézi a nyüzsgő forgalmat. A mellette zajongó kínai piacról tüntetően nem vesz tudomást. Hámló, kopott homloka mögött szebb napok emlékei futnak: amikor még ő volt az egyetlen a MÁV számára - a legelső vasúti pályaudvar. Ma már csak egy a többi között, és nem is a legszebb, nem is a legnagyobb. De ha egyszer valaki meghallgatná, nagy időkről mesélne... • Magyarország első vasútvonalai osztrák érdekek szerint a nagy mezőgazdasági termelő területeket kötötték össze Béccsel és Ausztriával, a Déli Vasút vonala pedig az adriai kikötők felé nyúlt. De az országnak és főleg a fővárosnak szénre, fára, a gyáraknak ércekre volt szükségük. Ezt az igényt érezte meg a „cs. k. szab. Pest-Losoncz-Beszterce-bányai Vasút és Szent István kőszénbánya Társulat", amely vonalat kezdett építeni az északkeleti bányavidékek felé. A vonal kezdete a Józsefvárosi pályaudvar (helye) volt. A nagy lendülettel indult vállalkozás hamar csődbe ment, az építés 1866-tól állami pénzsegítséggel. Magyar Északi Vasút név alatt indult újra, és 1867. május 19-én átadták a Pest-Hatvan-Salgótarján vonalat. Bár a működő vasútvállalat jövedelmező volt, nem bírta el a pénzügyi terheket, az év végére végképp csődöt jelentett. A segítség csak az állami megvásárlás lehetett: 1868. június 30-án megszületett az adásvételi szerződés. A vonal július elsejével került kincstári tulajdonba, és ezzel létrejött az állami vasúttársaság. Ezt tekinthetjük a MÁV megalapításának. Gróf Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter 1869. október 31-én adta ki az erről szóló rendeletet. A vonalépítés tovább folyt, 187l-re Losoncig, 1872-re Ruttkáig ért a vonal. A vonal pályaudvart kívánt Pesten. A kiegyezés (1867) előtt három pályaudvar volt a kettős fővárosban: a pesti indóház (a Nyugati pályaudvar elődje), a budai indóház, amelyet a Déli vasút épített a mai Déli pályaudvar helyén, meg a Józsefvárosi pályaudvar. Az utóbbit az akkor Rákosmező néven ismert területen, a vonalépítés indulásával egy időben kezdték el építeni, és 1865-re a fő épületegységei már tető alatt voltak. Helyét főleg a vonal iránya határozta meg, de a hely kijelölői gondoltak a helyi közlekedésre is: az Újpestről induló lóvasúttal akarták bekötni a város hálózatába. A pályaudvart 1867-ben adták át a forgalomnak. Ekkor a vasútvonal már a Magyar Északi Vasút tulajdonában volt. A vonal és a pályaudvar műszaki munkáit Neiser Ferenc irányította. A főépület mind a város, mind a vágányok felől erősen tagolt lett. Ezt az alakját máig megtartotta, bár adódtak kisebb-nagyobb toldások. Az első tervekben előtér, pénztárak, az akkori három vasúti osztály számára várótermek, az elmaradhatatlan resti, forgalmi, kereskedelmi, rendészeti, posta- és pénzügyőri helyiségek szerepeltek. A pályaudvarhoz mozdonykiszolgáló is tartozott fűtőházzal és
