Budapest, 2005. (28. évfolyam)

7. szám július - Szöllősi Ferenc: Pezsgés és ínség - Budapest a háború után

23 J l'l I, I ti S 2085/7 BUDAPEST Pezsgés és ínség SZÖILŐSI FERENC Budapest a háború után Ha elül a csatazaj, széppé válik a világ? A történelemkönyvekben ütközetek, háborúk dátumai, leírásai kerülnek, uralkodók, hadvezérek, politikusok nevei. Ki tudja még, milyenek voltak a hétköznapok 1945-ben, a februártól ismét békés Budapesten? Mit hozott a tavasz, a nyár, az ősz, a tél? Éhezés, járvány -mégis sok házasság „Az üszkös romok között a dermedt ájultságot csakhamar eloszlatta a lakosság élni akarása és a városban lassan felpezsdült az élet" - olvasom egy papírkötésű könyvecske elején. Pezsgés, élni akarás - lehetett volna másként? Ez a korabeli, kék fedelű krónika viszont azt tudatja, milyen körülmények között juthatott érvényre az emberi lelkesedés 1945 folyamán a hathetes ostrom utáni, porig alázott, kifosztott Budapesten. Beszédes könyv, Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának munkatársai dr. Bene Lajos főjegyző vezetésével állították össze. Címe: Budapest küzdelme az új életért. Számai, táblázatai beágyazódtak a precízen megfogalmazott szövegbe. A pezsgésnek az olykor egészen elképesztő körülmények ellenére is felemelő időszakáról közli a mindennapi élet tényeit. Hiányzó százezrek Mit keres az ember először? Életet és halált. Borzongatóan tárgyszerű mondat: „1945 őszén mutatkozott a város ostromának fogamzásokat gátló hatása." Novemberben 7,1 ezrelékes volt az élveszületések arányszáma, Budapest történetében sem előtte, sem utána nem találni párját. Az ostrom után, márciusban, 833 ezer lelket számoltak össze. 1941-ben, az addigi utolsó népszámláláskor 1 165 ezret, amely a háború alatt további 215 ezerrel duzzadt! A hiány egy év után tehát: félmillió ember. (A béke eljövetelekor erőteljesen kezdődő visszaáramlás mindinkább lanyhult, és a félmillió fele még 1946 őszén is hiányzott. A szikár megállapítás: „Ezek nagyobb része mint menekült idegen országokban él, vagy hadifogoly, vagy pedig menekülés közben, illetve deportálásban elpusztult.") A háborúba a férfiakat vitték, így a megmaradtak túlnyomó többsége nő. Az 1941-ben még csekély női létszámfölény - akkor 1000 férfira 1148 nő jutott - 1945 márciusára 1498-ra emelkedett, és az év végéig is csak 1317-re csökkent. A rég megfigyelt gyakorlat ismétlődött: a békebeli házasságkötési arányszámnál ezer lélekre eső 11,7 esküvő - a béke újbóli eljövetelével 13-ra emelkedett. A születés után a halálról. „Az ostrom alatt és az ostrom után volt, amikor nemcsak a háborús cselekmények áldozatainak száma duzzasztotta fel a halottak sokaságát, hanem az óvóhelyen lakó, leromlott szervezetű emberek és újszülött csecsemők természetes halállal is régóta tapasztalt számban haltak meg." A statisztika hónapok múltán javult, de egészen az esztendő végéig a halálozás „erősen meghaladta a normális mértéket". Különösen a csecsemőhalandóság volt igen nagymérvű - legyengült szervezetű anyukák, se tej, se tápszer -, s még télen is kétszer akkora, mint a háború előtt. A nélkülözést nehezen viselő idősek között is aratott a halál: ez évben háromszor annyiukat vitte el, mint a korábbi évek átlaga. Kisebbedő kenyéradag A batyuzás hónapjai voltak ezek, s a főváros „jelentkezésre szólította fel a vidékieket, hogy éhező budapestieket fogadjanak vendégül". És íme egy, a kérést a maiak szemében is indokló, meghökkentő adat: „a 20 dekás napi kenyér fejadagot novemberben 15 dekára kellett mérsékelni, oly mértékű volt a gabonahiány." Egy másik: „A húsellátás teljesen megszűnt, a baromfi- és a tojásbeszerzés az álmok világába tartozott." Tejből napi két deciliterrel juttattak a három éven aluliaknak és a kismamáknak, cukrot novemberben és decemberben kizárólag a 12 éven aluliaknak, havi 15 dekát. A kormány az élelmiszer-beszerzést ekkor átruházta a munkaadókra, és kötelezte őket a természetbeni ellátásra. (Egy pillantás a következő évre: 1946 tavaszán kiskert akció indult Budapesten, a csatlakozóknak ingyenes vetőmag és kéziszerszám járt, és tanfolyamokon oktatták számukra a palántanevelést. „Az esőt nélkülöző tavasz és az aszályos nyár áthúzta a dolgozó családok számítását.") Azt is megvizsgálták 1945 decemberében, mit főznek a háziasszonyok. Általában szárazfőzeléket, babot, sárgaborsót - „tömege már-már az emberi gyomorpróba határát jelentette", jegyzi meg a felmérés közreadója -, továbbá levest, kását. Ötszázharminchét leánytanuló kétnapi (azaz 1074) étrendjében például összesen 34 esetben szerepelt tej (tejeskávé), 26-szor húsos ebéd. Légyinvázió, gümőkór „Budapest lakóházai kétszeresnél is nagyobb összegű károsodást szenvedtek, mint az ország többi része együttvéve. Nem épületben, hanem lélekszámra vonatkoztatva pedig: egy lakóra a fővárosban 1300, vidéken 73 pengős kár jutott." A negyvenezer budapesti épületből csak 26 százaléknyi maradt úgy-ahogy épen (vakolat és üvegkárokat egyáltalán nem jegyeztek). Bennük 14 ezer lakás megsemmisült, további 19 ezer teljesen, 48 ezer pedig részben lakhatatlanná vált. A többi épület közül csak az egészségügyiekről egy mondat: csak minden tizedik kórházépület maradt ép, az ostrom után a 7567 betegágyból egyetlenegyet sem lehetett használni, a műtők és laboratóriumok felszereléséből alig valamit. „Számos kórház felszerelését a németek vagy nyilasok nyugatra szállították, más kórházak felszerelését az ostrom idejére vidéken helyezték el. Ez utóbbiak anyaga a legtöbb helyen veszendőbe ment." Ilyen feltételek között kellett volna megakadályozni a járványok kitö-