Budapest, 2005. (28. évfolyam)

7. szám július - Noéh Ferenc: Vasba öntött várostörténet

17 J r I. I II S gflfljff RIIDA P K S T ban, 1928-ban felügyelte például a F lórián téri piac építését is, ahol ku­tat emeltetett huszonöt éves hivatal­noki pályafutása emlékére. A Borjúvásárcsarnok rövid történe­te úgy alakult, hogy az ötvenes évek­re megszűnt benne az állatkereskede­lem. Járműjavító lett, majd az ELTA háztartási gépgyár raktára. Tőle vásá­rolta meg a Wallis Ingatlan Rt., amely fantáziát látott az épületben, elsősor­ban úgynevezett loft irodák kialakí­tásának céljából. I Amikor a város képét magunk elé idézzük, először épületei ötlenek sze­münk elé, majd esetleg a hidjai, park­jai vagy szép hegyei. Azután talán a szobrok következnek, meg egy-egy míves öntöttvas kandeláber, cégér, emléktábla. Pedig egy várost sok min­den egyéb is érdekessé tehet, példá­ul azok a földmérési jelek, amelyek immár csaknem mindenki által elfe­ledve, ismeretlenül szerénykednek az utcákon. Ezek egyik fajtáját, a régi háromszögelési pontok egy csapatát: a vasoszlopokat, másik nevükön a vas­asztalokat szeretnénk most bemutat­ni. A térképek készítésének alapjául szolgáló hagyományos felmérési eljá­rások alkalmazásakor a földmérők úgynevezett alappontokból indulnak ki. Ezek olyan, a természetben mara­dandóan megjelölt helyek, amelyek­nek a derékszögű koordinátái egy - a felmérendő terület egészét lefedő -rendszerben vannak megadva. He­lyük, azaz síkkoordinátáik meghatá­rozásának hagyományos módja után háromszögelési pontoknak illetve sokszögelési pontoknak nevezik őket. Ezeknek a pontoknak a megjelölésé­re az idők folyamán különböző formá­kat alkalmaztak: külterületen régeb­ben kőből faragott, újabban betonból öntött, a pont fontosságától függő mé­retű hasábokat, amelyeknek a földből kiálló részén csúccsal, keresztvésés­sel vagy bronzcsapba mélyített furat-Az épület felújítása és belső átala­kítása márciusban kezdődött a Wing Tervező Rt. vezető munkatársa, Schül­ler Ferenc tervei szerint. A csarnok úgy újul meg, hogy belső terét egy galéria osztja majd két szintre, egyik felében pedig pincét alakítanak ki. A díszeket megtartják, sőt ott is pó­tolják, ahol korábban pénzhiány mi­att az elődök elhagyták őket, de a ré­gi tervekben szerepeltek (például a Könyves Kálmán út felőli homlokza­ton). Mivel a csarnok fővárosi érték­tál jelölték meg magát a helyet; váro­sokban pedig, így a 19. századi Pest, Buda és Óbuda területén, majd utóbb a 20. század első felének Budapest­jén is, kereszthoronnyal (később fu­rattal) ellátott öntöttvas oszlopokat használtak erre a célra. Az ilyen módon megjelölt három­szögelési pontok közül a legrégebbi­védelem alatt áll, a terveket egyeztet­ni kellett a települési értékvédelmi ügyosztállyal. Ennek árán, a véde­lem révén értékvédelmi támogatást is nyertek az átalakításra, tízmillió fo­rintot (ami a hárommilliárdos össz­költséghez viszonyítva persze csak csepp a tengerben). A telken egy mo­dern, négyemeletes irodaház is épül mélygarázzsal. A két épület együtt Máriássy Ház néven lép majd be Bu­dapest történetébe. ' ek Pest városának 1867-ben kezdődő felmérésekor kerültek az utcákra, ezt követte Buda térképezése, amely 1871-ben kezdődött, majd Óbuda fel­mérése, amelyet már csak a város­egyesítés után, 1874-ben kezdtek el. A felmérés alappontjainak jelölésére azokban az években négyféle vasosz­lopot használtak, amelyek közül a legszebb a Buda felmérésekor alkal­mazott formájú volt. A Buda térképezésének alapjául szolgáló háromszögelési hálózat pont­jainak állandósítására Marek János, a munkálatok elvégzésével megbízott Háromszögméreti Számító Hivatal vezetője 1872-ben ötven darab vas­oszlopot helyezett cl az akkori város területén. Két kezünk elég hozzá, hogy számba vegyük a ma még meg­találhatókat. Közülük a leglátogatot­tabb helyen a XXI-es számú áll; ez a Várban, a Hadtörténeti Múzeum előtt, az Esztergomi rondellán, az or­szágzászló árbocának tövében szerény­kedik - meglehetősen viharvert álla­potban. A vasoszlop tetején valaha volt - ugyancsak vasból öntött - asz­tallap, amelyre a szögmérőműszert helyezték egykor a mérnökök, hiány­zik róla. Legjobban a Hegyvidék járt: a bu­dai vasasztalok közül annak idején tizenegy került a mai XII. kerület te­rületére, s közülük öt ma is megtalál­ható. A többi általában a város terjesz­kedésének, az építési tevékenység­nek vált áldozatává. A János-hegyi LXXXV. számú vasasztal feltehetően a kilátó építésekor, a város mai belső területein állítottak pedig az utcák Vasba öntött várostörténet NOEH FERENC —jTv-t — j s.* - • t r-mm Marék János vasasztala a K.akukk-hegv erdei magányában

Next

/
Oldalképek
Tartalom