Budapest, 2005. (28. évfolyam)
7. szám július - Noéh Ferenc: Vasba öntött várostörténet
BUDAPEST gflfljfl in I T US 18 kiépülésekor semmisültek meg. De melyik az az öt, amely a Hegyvidéken ma is fellelhető? Egyikük a főváros és Budaörs határán magasodó Kakukk-hegy tetején áll. Ez a XXXVI. számú pont. Szomszédja, a XXXV. számú vasasztal az Ördög-oromi kőfejtő fölött, a mezei út forma Nőszirom utca végén búvik meg, s éppen 1998-ban lett felújítva. Rendbetételét annak köszönheti, hogy mintául szolgált a harmadik, a Szépkilátás úton található, s a város szenynyezett levegőjétől teljesen tönkrement XXV. számú vasasztal újraöntéséhez. Ezt a munkát a Sváb-hegy egyik régi lakója és nagy szerelmese, Bérezik Árpád né szorgalmazta és szervezte meg, és fáradozásaihoz értékes támogatást kapott Ráday Mihályu'A. A negyedik pont, a XII. számú - kissé sérülten - a Hunyad-orom tetején várja a megújulást. Az ötödik vasasztal a németvölgyi Vas Gereben utca szélén áll; oszlopa ép, de asztallapja ennek is hiányzik. Oldalán a XXVIII-as szám olvasható. A vasasztalok elkészítése már a maga korában sem volt olcsó mulatság. Ez is magyarázza, hogy a Buda felméréséhez akkor létesített 1057 pontból mindössze ötven darab kapott ilyen megjelölést. Az állandósításra használt vasasztalokat a Ganz-gyár öntödéjében készítették, darabjuk 97 forint 10 krajcárba került. Ez az öszszeg akkoriban körülbelül egy mérnök évi jövedelmének ötödrésze volt. A betontömbre rögzített vasoszlopok három láb (körülbelül 95 centiméter) magasak. Törzsük négyzet keresztmetszetű, a mérőműszer (teodolit) elhelyezésére szolgáló asztallap pedig (ennek nyomán nevezik ezeket a pontjeleket más néven vasasztalnak is) kör alakú. Az üreges törzs alsó harmada kissé szélesebb, felső részének húsz-húsz centiméter széles négy oldallapján mélyített mezőben feliratok láthatók. Az oszlopot az alján egy körtárcsa, a tetején pedig a kör alakú, 46 centiméter átmérőjű és nyolc centiméter vastag, szépen megmunkált öntöttvas asztallap zárja le. Az asztallapot két horony négy körcikkre osztja; az alappont tulajdonképpeni helye a két horony metszéspontja. E fölé kellett a szögmérőműszert felállítani. Az oszlopot úgy helyezték el, hogy négy oldallapja éppen a négy égtáj felé tekint. Az ördög-oromi kőfejtő feletti vasasztal keletre tájolt oldalán a díszesen mélyített mező tetején a város címere látható, alatta a pontszám: XXXV, majd a HSZ.Á.P. felirat és az 1872-es évszám. A felirat feloldása: háromszögelési állópont. Az északi oldalon felül NY.R. betűk, alattuk egy szám: 2558°.469. A betűk jelentése: nyugati rendező, vagyis a vonatkozó (Gellért-hegyi) koordinátarendszer kezdőpontjától nyugati irányba mért koordináta; a tizedesponttól balra álló köröcske pedig az öl mértékegységnek az akkoriban használt jele volt. (A ' és " az öles rendszer kisebb egységeinek: a lábnak és a hüvelyknek a jelölésére szolgált.) Az oszlop nyugati oldalán olvasható DÉL.M. betűsor és a 282°.868 azt mondja meg, hogy menynyi az oszlop déli metszéke, vagyis mennyire van az a Gellért-hegyi kezdőponttól délre. (Értelemszerű, hogy a város keleti és északi részein a K.R. és az ÉSZ.M. betűk szerepelnek az oszlopok oldalán.) A negyedik, vagyis a déli oldalon négysoros a felirat: a DN.SP.F. és a 698' azt jelenti, hogy a vasasztal tányérjának felső síkja 698 lábra van a Duna sempontja - a valaha mért legkisebb vízállás - felett, az ADR.T.F. és 1004' pedig azt, hogy a tányér az Adriai-tenger szintje felett 1004 lábbal helyezkedikel. A város más területein - amint már említettük-a 19. századból származó vasasztalok csaknem az utolsóig elpusztultak. Ennek egyik oka maga a városépítési tevékenység, hiszen a pontok útjában álltak az építkezéseknek. Útban voltak akkor is, amikor a közlekedési pályák fejlesztése folyt, végtére is a felszínen megjelenő oszlopok közlekedési akadályt képeztek. A pontok pusztulásának legfőbb oka azonban mind a mai napig az, hogy a közönség - ideértve még a mérnöktársadalom széles rétegeit is - megfelelő ismeretterjesztő tevékenység híján nincs is tudatában annak, hogy milyen értékes szakmatörténeti és várostörténeti emlékekkel él együtt, és így nem is érezhet felelősséget megóvásuk és fenntartásuk ügye iránt. Az ilyen vasasztalokat (és kortársaikat, a város régi épületeinek lábazatába befalazott, a hely magasságát őrző, úgynevezett konzolos falitáblákat) Európa bármelyik településén várostörténeti, idegenforgalmi nevezetességként mutogatnák. • A felújított Szépkilátás úti vasasztal Vasoszlop a Vas Gereben utcában. A betontömbre rögzített öntvény asztallapja hiányzik