Budapest, 2005. (28. évfolyam)

7. szám július - N. Kósa Judit: Ami működik, és ami nem

BUDAPEST gflfljfl ) l'i I. I II S 14 Ami működik, és ami nem N. KÓSA JUDIT • Elátkozott szó lett a lakótelep, majdnem annyira, mint az elvtárs vagy újabban a polgár. Hiába tudjuk, hogy a jelentése más, bővebb és mélyebb, mint az a borzongató dolog, amit közkeletűen értünk rajta, segíteni ezen még jó darabig nem lehet. Ha azt mondom, lakótelep, önök Újpalotára gondolnak, esetleg Óbudára vagy Kőbányára, Újpestre és Kelenföldre. Az előregyártott elemekből összeeszkábált toronyházakra, a ragasztott padlóburkolatok évtizedek távolából is azonosítható szagára, a túl meleg lakásokban egyenruhává vált otthonkákra, a fapapucsperekre és a párás, soha ki nem szellőztethető fürdőszobákra. Magyarán a panelre. Pedig tudjuk jól, hogy a lakótelepet nem a szocialista állam találta föl, s ő maga sem pusztán panel formájában építette. Csak hát elég fölülről nézni a városra - nem is kell hozzá repülőgép, elég egy hegyoldal hogy a szürke betonmassza tűnjék először szembe. így aztán ma (és még jó darabig): lakótelep egyenlő panel. Nos, ezt a makacs tévképzetet igyekszik megváltoztatni a városháza A mi Budapestünk sorozatában most megjelent Lakótelepek című könyv, a ki-Ferkai András Lakótelepek I kl "^rla mi Budape&tünk váló építészettörténész, Ferkai András munkája. A karcsú kis kötet, habár értelemszerűen nem törekedhet teljességre, rendkívül alaposan tárja föl a fővárosi lakótelepek építésének történetét. A Mávag-kolóniától Káposztásmegyerig ível a sor. Kronológiai rendben ismerkedhetünk meg az állam és a főváros építkezéseivel, ellátogatunk néhány, magánerőből megvalósult telepre, megtudjuk, kiknek a nevéhez köthetőek a különféle, megvalósult vagy éppen rajzasztalon maradt tervek. Wekerle és Dzsumbuj, Városszéli telep és Tisztviselőtelep - megannyi jól ismert része a városnak, amelyekhez ma már a legeltérőbb képzetek kötődnek. Egyvalami közös bennük: hogy valamennyi lakótelep. Mai, a közbeszédben folyvást közmunkatanácsot óhajtó, de a politikai gyakorlatban azért egy szalmaszálat odébb nem tevő korunkban azt is igen tanulságos követni, hogy menynyivel távlatosabb, körültekintőbb városfejlesztést tett lehetővé az egységes főváros rendje. Amikor még egy jól szabályozott közigazgatási egység hozott döntést a szabad területek fölhasználásáról és az odakerülő épületek külleméről, akkor vihette ugyan rossz irányba az ügyeket az egyéni rossz ízlés vagy a nyers korrupció, de azért úgy alapjában véve rend volt. A vadon növő lakóparkok koráról ezt már korántsem lehet elmondani. És egyáltalán: a köz abban az időben még cselekvő részese és nem csendőre volt a városépítésnek. Ferkai meghökkentő adata szerint az első világháború utáni ínségben, a világgazdasági válság küszöbén csaknem ugyanannyi városi lakás épült Budapesten, mint 1909 és 1912 között, Bárczy István ismert akciójában. Ezek a „városi házak" ma is ott állnak az „ősi" tíz kerületben - a javarészt leromlott, lelakott, a felismerhetetlenségig átszabott épületeken csak az igazán éles szeműek fedezik fel a székesfőváros sokatmondó címerét. Fischer József vázlata a Németvölgyi úti házcsoporthoz Ferkai András könyvében mindemellett rengeteg érdekes apróságot is olvashat az ember. Megtudhatja, milyen lett volna a Wekerle, ha az eredeti, „angolos" tervváltozat valósul meg a szigorú kézzel megrajzolt „poroszos" megoldás helyett. Megtekintheti az albertfalvai telep ellenében készült CIAM-terveket, és olvashat a kőbányai hegytetőn megépült Városszéli telep újításáról, hogy az ott lakáshoz jutó, nincstelen családok kötelességévé tették a telkek megművelését. Aztán láthatja, hogy versenyeztek a terv túlteljesítése érdekében a Béke úti lakótelep tervezőinek szocialista brigádjai, míg végül eljut a Kádár-korszak évtizedeihez. Elsőként az óbudai kísérleti lakótelephez, amelynek házai és lakásai kiállták az idők próbáját, sorozatgyártásukat azonban megakadályozta a házgyári program. A könyv utolsó fejezeteiből megtudhatjuk, hogyan változott merev szocreál presztízsberuházásból a ma ismert, lakható városrésszé már a tervasztalon a József Attila-lakótelep. Kiderül, milyen nemes elvek mentén formálódott olyanná, amilyenné Újpalota - s hogy miért nem „működik". Láthatjuk, miként mutatták be élvezettel a tervezők Káposztásmegyeren, mire képes a panel - s hogy miért nem működik ez sem. Végül az is kiderül: lakótelepek persze ma is készülnek, csak nem így hívják őket. Hogy ezek megtanulnak-e majd működni, annak majd pár év múlva leszünk a tanúi. •