Budapest, 2005. (28. évfolyam)

7. szám július - Vendégoldal - Csordás Lajos: Kunhegyesen újra forog a szélmalom

15 J Ú L 1 U S B n D A l> K 8 T Kunhegyesen újra forog a szélmalom A Nagyalföld értékes színfoltjai voltak valamikor a 19. században a szélmalmok. Mára már alig maradt belőlük. Kezdetben a gőzmalmok szorították ki őket jobb teljesítmé­nyükkel, majd - egy 1962-es rende­letnek megfelelően, mely a kisipar megszüntetését célozta - valamennyi szélmalmunk leállt. A Magyarországon fellelhető szél­malmok jóformán kivétel nélkül hol­land típusúak, ami azt jelenti, hogy egy fordítószerkezet segítségével a tetőzetet és a szélvitorlákat lehet kör­beforgatni a széliránynak megfelelő­en. Alföldünkön már csak húsz, mű­emléki védelem alatt álló szélmalom található, nagy részük felújításra szo­rul, szerkezetük pusztul, vitorláik hi­ányoznak. A malmok megmentésé­vel foglalkozó szervezetek tényleges munkát nem végeznek, így a feladat megoldása általában a Kulturális Örök­ségvédelmi Hivatalra hárul. A három évvel ezelőtt megkezdett malomfelújítási program első ered­ménye a Komlóssy-íé\c, 1859-ben ké­szült, ötszintes kunhegyesi szélma­lom helyreállítása. Ez a nagyméretű szélmalmok közé tartozik. A felújítás költségeit teljes egészében a hivatal biztosította. Felújították a vályogszer­kezetű, téglaköpeny falas malomtör­zset. Visszaállították az elpusztult for­dítószerkezetet, és - ami talán a leg­nehezebb, és a legtöbb gondoskodást igényli - a vitorlákat is. A malom el­vileg üzemképes, ünnepélyes átadá­sa június elején volt, azóta várja láto­gatóit. A Kulturális Örökségvédelmi Hi­vatal jelenleg még két másik szélma­lom felújítását menedzseli: Békés megyében az örménykúti, Csongrád megyében a Hódmezővásárhely er­zsébeti határrészén levő tanyai szél­malomét. (Cs. L.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom