Budapest, 2005. (28. évfolyam)

6. szám június - Herczeg Nóra: Nosztalgia és dinamika Joe Cocker buliján

BUDAPEST gflfl^fi I Ú N I I) S 32 Nosztalgia és dinamika Joe Cocker buliján HERCZEG DÓRA A rocklegenda három év után újra nálunk koncertezett • Az összetéveszthetetlenül rekedtes énekhangú, karizmatikus Joe Cocker valóban szívvel-lélekkel énekelte majd' négy évtizedes pályafutásának slágereit az Arénában. Egyetlen kultikus nóta után sem sóvárogtunk hazafelé, nem maradt hiányérzetünk. A koncerten a zene kapta a főszerepet, Cocker mély hangja betöltötte a csarnokot, zenekarával és két háttérénekesével energikus koncertet adott. Az Arénában este nyolc körül már hömpölygött a tömeg, csak bent derült ki, hogy a rajongók jóindulattal is csak a fél házat töltötték meg a jellegzetesen ráspolyos hangú rock-veterán buliján. A jegyet váltók többsége olyan középkorúakból állt, akik még egyetemi éveik alatt szerettek bele a Woodstockban berobbant, sajátos mozgású, összekeverhetetlen orgánumú énekesbe. A házibulikon szalagos magnón hallgatták a dalait, pontosabban az egész világot bejárt Lenno n-i McCartney - fé I e With a Little Help From My Friends című nótát. Mi tagadás, Cocker hippifesztiválos interpretációjának felvétele az eredeti Beatles-számot taszította le a slágerlistákról. Nem is hagyta ki a dalt. Mintha tegnap lett volna, úgy játszotta csapatával a nótát, miközben a publikum a kivetítőt nézve nosztalgiázott a fiatal Cocker nagy pillanatain. Budapesti buliját Jonatha Brooke énekesnő gitárral kísért produkciója vezette fel, egyszemélyes műsora azonban kevés volt ahhoz, hogy betöltse a csarnokot. Megtette ezt helyette Joe Cocker, aki bizony bezengte az Arénát. Kilenckor robbant be végre a hatvanegy éves legenda, méghozzá vérpezsdítő Aretha Franklin-számmai. Elemi erővel énekelte a Chain of Fools című slágert dinamikus háttérének mellett. Ahogy megszólalt a dal, felsóhajthattunk, Cocker még mindig a régi, harmadik magyarországi fellépésén sem okoz majd csalódást. A sheffieldi énekest méltán tartják számon rockmohikánként, hiszen minden évtizedben több, később örökzölddé vált szerzeménnyel jelentkezett. Ugy tűnt, az előadásba sem csúszik hiba. Tudtuk, Cocker nem éppen showman, ezúttal is visszafogottan, szerényen mozgott a színpadon, csupán egy „Hello, Budapest!"-tel köszöntötte rajongóit, pedig néhány éve élete egyik legnagyobb publikuma előtt éppen itt muzsikált. Talán azért voltak foghíjasak a szektorok, mert a rajongói nem hagyták ki monstre fellépését a Hősök terén. A fél házra persze az is józan magyarázat, hogy a piac még nem bírja el, hogy a világsztárok egymásnak adják a kilincset az Arénában. Arról nem is szólva, hogy az aznap koncertező világklasszis dzsesszgitáros is elvett néhány hívet a rockveterántól: jó páran biztosan a sokszoros Grammy-díjas PatMetheny mellett tették le voksukat, és a Margit-szigeten töltötték az estét. Mindenesetre Cockert kár lett volna kihagyni, ki tudja, indul-e még koncertkörútra a rock-nagypapa. A repertoárt jól összeválogatta, nemcsak legújabb korongja, a Heart & Soul anyagát, kedvenc dalainak feldolgozásait játszotta, hanem elénekelte a karrierjének mérföldköveit jelentő opusokat, amelyek máig őrzik világhírét. Nem hiányozhatott a Woodstock utáni sikeres időszak nagy slágere, a Feelin' Aliright, ahogyan az abban az időben sikerre vitt She Came In Through The Bathroom Window című Beatles-dal sem. Joe Cockerrel berobbanása után nem bánt mindig kesztyűs kézzel a rockbusiness, keserűségét italba és kábítószerekbe fojtotta, a hetvenes évek számára elvonókúrák sorával teltek. A film viszont újra a csúcsra emelte: az Egy tiszt és egy úriember című film betétdala, az lip Where We Belong 1983-ban, Cocker és Jennifer Warnes előadásában, tarolt az egész világon, és a slágerlisták élére tört. A híres filmslágerek az Aréna-beli bulin sem maradhattak el. Igazi bombaként robbant a 9 és 1/2 fél hét - a Leave Your Hat On című szerzemény és Kim Basinger vetkőzőszáma. Cocker