Budapest, 2005. (28. évfolyam)
1. szám január - Zeke Gyula: Kávézók kalauza - Paris, Texas
BUDAPEST afifljj IANI1ÁK 24 Kávézók kalauza Paris, Texas Szöveg; ZEKE GYULA • Ritkán fordul elő - odakint, a nagy dolgok mezején, s nem kevésbé személyes életünkben -, hogy valami olyasmi történik, amiről csak merész álmainkban képzelegtünk, vagy még ott sem. Annál gyakrabban esik meg, hogy a megvalósult csúfot űz reményeinkből, s a hely(zet), érzelem, ügy ... rendre alulmarad önnön esélyeivel szemben. A Paris, Texas kávéház kapcsán örömmel írhatjuk, mindkét fronton, kint a világban, s idebent, a városi lélekben egyaránt megfelelt a várakozásnak. 1 la megnyitásának idején, 1993 tavaszán - hátunk mögött négy ínséges évvel, amelyek a preszszók nagy részének eltűnésén túl kávés vonatkozásban úgyszólván semmit nem hoztak - okkal sóhajthattunk fel: végre!, hát most megállapíthatjuk, a Paris, Texas - az ugyancsak ekkor indult Külvárosi kávéházzal együtt - az évtized harmadik harmadában kibontakozó új konjunktúra jeles előfutára lett. Általában, az egész város vonatkozásában, és a helyén, a Ráday utcában is. A rendszerváltás utáni Budapesten - nem szerettem, s nem állhatom ma sem ezt a szót, alsóneműt vált az ember, meg inget, 'rendszerváltozás' javítgattam éveken át a barátaimat és ismerőseimet, s káromoltam némán flrflIHÍII i milSBBBMMMM a médiát, majd látnom kellett, nekik van igazuk, ama fehérre amúgy és sosem mosható neműk és ingek alatt a test tovább romlott, és tovább romlott benne a lélek, ám ez most nem tartozik ide tehát a rendszerváltás utáni évek városában korántsem volt magától értetődő, hogy lesznek helyek, amelyek nem csupán kávéháznak hívják magukat, de a szó hagyományos értelmében azok is kívánnak lenni vagy olyasmik legalábbis. A vendéglátás, az új beruházók, ha emlékeznek még, inkább a sörözők és az éttermek felé fordultak. A Ráday utca is egy volt csupán a koszos, repesznyomos, zajos és kipufogógáztól bűzös pesti utcák sorában. A Paris, Texas nagy érdeme, hogy mindkét irányban, a kávés arculatú helyek akkor még kiépülésre váró frontján, és a mára - amint a Castro kapcsán már jeleztük - kávés úttá változott saját utcájában is megadta a jövendő fejlődés egyik igen fontos kezdő lökését. Erdemeinek elősorolását állhatatosságával, önmagához való hűségével kell kezdenünk. A Paris, Texas a nevében és tényleges arculatát tekintve is kávéház volt és maradt mindig, nem próbálkozott semmilyen profilkettőzéssel vagy -módosítással. A mai Ráday utcában csodaszámba menő módon még grillkonyhája sincsen, enni mindamellett lehet benne, ilyes kívánság esetén a szomszédos Pink Cadillacből jelenik meg igen hamarosan egy kedves lány, aki ugyancsak hamarosan vissza is tér Carbonaránkkal, mely ízes és gazdag a bele való anyagokban (talán kissé lazább lehetne a tejfölös-borsos öntet által), s melyet nyomban neki fizethetünk. Olyasfajta - amúgy ésszerű és elvárható - rugalmasság ez, melyet Budapesten csak a Paulay Ede utca remek alagsori kocsmájában, a Gieróban tapasztalni, ahová a vele közvetlen kapcsolatban nem álló éttermi részből Juditék az utcán át hozzák asztalomhoz a tojásos lecsót. A Paris, Texas kínálata az ihatóságokra összpontosít, saját itallapja s a Pink Cadillac étlapja mellett egy másik itallap tartalmazza az üdítőket, s ezeken kívül külön bor-és külön koktéllapot is tanulmányozhatunk. Kávéi - a városban kevéssé elterjedt Vergnano készítmények -általában jobbak, mint a cég fémjelezte eszpresszók és folyományaik másutt. A Ráday utca kávéházasodása innen, középről indult, s tán az sem véletlen, hogy a mai számos helyek két jelese, a Fotocella kávézó és galéria, valamint Sir Morik kávézója is itt, a Paris, Texasszal szemközt található. A kávéház belső kiképzésében több stílusréteg és kulturális allúzió ötvöződik. Hagyományosnak mondható kávéházas sajátosságok adják meg a szín- és formavilág alapjait. Ide sorolhatók a tekintélyes belmagasság, az ébencsíkokkal tagolt, derékmagasságig érő, gesztenyeszín lambéria, a vékonyabb lécekből épített, derekasan kopó hajópadló, a belső traktus tonettszékei és mind a fogasok, s végül a biliárdasztalok és -készségek, még ha a pincetérben jutott is számukra hely. A rézkeretes, háromszelvényes öntöttvas lábon álló, zöld bakelit körasztalok korai - harmincas és negyvenes évekbeli - pesti presszós világot idéznek, korai báros vonás a (föl)ülő fogyasztásra is alkalmas, fényezett, fekete felületű fapult s felette a poszt-art deco, párban függő lámpák.
