Budapest, 2005. (28. évfolyam)

1. szám január - Zeke Gyula: Kávézók kalauza - Paris, Texas

BUDAPEST afifljj IANI1ÁK 24 Kávézók kalauza Paris, Texas Szöveg; ZEKE GYULA • Ritkán fordul elő - odakint, a nagy dolgok mezején, s nem kevésbé sze­mélyes életünkben -, hogy valami olyasmi történik, amiről csak merész álmainkban képzelegtünk, vagy még ott sem. Annál gyakrabban esik meg, hogy a megvalósult csúfot űz remé­nyeinkből, s a hely(zet), érzelem, ügy ... rendre alulmarad önnön esélyeivel szemben. A Paris, Texas kávéház kapcsán örömmel írhatjuk, mindkét fronton, kint a világban, s idebent, a városi lélekben egyaránt megfelelt a várakozásnak. 1 la megnyitásának ide­jén, 1993 tavaszán - hátunk mögött négy ínséges évvel, amelyek a presz­szók nagy részének eltűnésén túl ká­vés vonatkozásban úgyszólván sem­mit nem hoztak - okkal sóhajthattunk fel: végre!, hát most megállapíthat­juk, a Paris, Texas - az ugyancsak ekkor indult Külvárosi kávéházzal együtt - az évtized harmadik harma­dában kibontakozó új konjunktúra jeles előfutára lett. Általában, az egész város vonatkozásában, és a helyén, a Ráday utcában is. A rendszerváltás utáni Budapesten - nem szerettem, s nem állhatom ma sem ezt a szót, alsóneműt vált az em­ber, meg inget, 'rendszerváltozás' ja­vítgattam éveken át a barátaimat és ismerőseimet, s káromoltam némán flrflIHÍII i milSBBBMMMM a médiát, majd látnom kellett, nekik van igazuk, ama fehérre amúgy és so­sem mosható neműk és ingek alatt a test tovább romlott, és tovább rom­lott benne a lélek, ám ez most nem tartozik ide tehát a rendszerváltás utáni évek városában korántsem volt magától értetődő, hogy lesznek he­lyek, amelyek nem csupán kávéház­nak hívják magukat, de a szó hagyo­mányos értelmében azok is kívánnak lenni vagy olyasmik legalábbis. A ven­déglátás, az új beruházók, ha emlé­keznek még, inkább a sörözők és az éttermek felé fordultak. A Ráday ut­ca is egy volt csupán a koszos, repesz­nyomos, zajos és kipufogógáztól bűzös pesti utcák sorában. A Paris, Texas nagy érdeme, hogy mindkét irány­ban, a kávés arculatú helyek akkor még kiépülésre váró frontján, és a mára - amint a Castro kapcsán már jeleztük - kávés úttá változott saját utcájában is megadta a jövendő fejlő­dés egyik igen fontos kezdő lökését. Erdemeinek elősorolását állhatatos­ságával, önmagához való hűségével kell kezdenünk. A Paris, Texas a ne­vében és tényleges arculatát tekint­ve is kávéház volt és maradt mindig, nem próbálkozott semmilyen profil­kettőzéssel vagy -módosítással. A mai Ráday utcában csodaszámba menő módon még grillkonyhája sincsen, en­ni mindamellett lehet benne, ilyes kívánság esetén a szomszédos Pink Cadillacből jelenik meg igen hama­rosan egy kedves lány, aki ugyancsak hamarosan vissza is tér Carbonaránk­kal, mely ízes és gazdag a bele való anyagokban (talán kissé lazább le­hetne a tejfölös-borsos öntet által), s melyet nyomban neki fizethetünk. Olyasfajta - amúgy ésszerű és elvár­ható - rugalmasság ez, melyet Buda­pesten csak a Paulay Ede utca remek alagsori kocsmájában, a Gieróban ta­pasztalni, ahová a vele közvetlen kap­csolatban nem álló éttermi részből Juditék az utcán át hozzák asztalom­hoz a tojásos lecsót. A Paris, Texas kínálata az ihatóságokra összpontosít, saját itallapja s a Pink Cadillac étlapja mellett egy másik itallap tartalmazza az üdítőket, s ezeken kívül külön bor-és külön koktéllapot is tanulmányoz­hatunk. Kávéi - a városban kevéssé elterjedt Vergnano készítmények -általában jobbak, mint a cég fémje­lezte eszpresszók és folyományaik másutt. A Ráday utca kávéházasodása innen, középről indult, s tán az sem véletlen, hogy a mai számos helyek két jelese, a Fotocella kávézó és ga­léria, valamint Sir Morik kávézója is itt, a Paris, Texasszal szemközt ta­lálható. A kávéház belső kiképzésében több stílusréteg és kulturális allúzió ötvö­ződik. Hagyományosnak mondható kávéházas sajátosságok adják meg a szín- és formavilág alapjait. Ide sorol­hatók a tekintélyes belmagasság, az ébencsíkokkal tagolt, derékmagas­ságig érő, gesztenyeszín lambéria, a vékonyabb lécekből épített, dereka­san kopó hajópadló, a belső traktus tonettszékei és mind a fogasok, s vé­gül a biliárdasztalok és -készségek, még ha a pincetérben jutott is szá­mukra hely. A rézkeretes, háromszel­vényes öntöttvas lábon álló, zöld ba­kelit körasztalok korai - harmincas és negyvenes évekbeli - pesti presszós világot idéznek, korai báros vonás a (föl)ülő fogyasztásra is alkalmas, fé­nyezett, fekete felületű fapult s fe­lette a poszt-art deco, párban függő lámpák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom