Budapest, 2005. (28. évfolyam)

1. szám január - Zeke Gyula: Kávézók kalauza - Paris, Texas

A kávés tipológia többarcúságát a névben is jelzett topológiai utalások tagolják tovább. Az asztalok és a bár a Párizsban mára alaptípussá egysége­sült caféra is utalnak, a falból mennye­zetmagasságban minduntalan ki-ki­forduló vaskos alumínium szellőző­csövek a Beaubourg-t idézik, a Toi­lettes - Budapesten kivételes módon így, helyes alakban - oldalfalán pedig az eredetit jócskán meghaladó méret­ben Henri Toulouse-Lautrec híres pla­kátja, a La Goulue látható. Western­allúziókat kelt, s ennyiben Texasra is utal az utcai traktus bekerített do­bogója, melyen két asztal fér el, ez az egyetlen, szememben ide nem való belsőépítészeti elem. Dísz- (és nem kevésbé: disz)funkcióját mérsékli, hogy oldalléceire kis rézfogasokat csa­vartak, melyeken a nádkeretbe fűzött napilapok függenek. A falak és a pol­cok képekkel és különféle tárgyak­kal való sűrű ékítése végül Amszter­dam caféit is idézi. E falak kissé szel­lősebbek lent, ahonnan biliárdozás közben - Pesten egyelőre páratlan módon - videomikrofonon át is lehet rendelni. A képek és egykori használati tár­gyak általi ékítés külön szót is érde­mel. A jelentése ugyanis itt kissé más, mint Amszterdamban. Ott a helyek efféle archaizálása - látszatra paradox módon - a (holland) idő 16. század óta tartó folytonosságát, a jelen kitá­gításának szenvedélyét s a halál má­sodlagosságát hivatott jelezni, emitt más funkciójuk (is) van. Áthidalni hi­vatott a társadalomfejlődés hiátusát, mindazt a veszteséget, amely a város életében a két világháború katakliz­mája óta s mindenekelőtt a bolsevik, majd könnyedebb, ám annál tartó­sabb változata, a szocialista diktatúra évtizedeiben felhalmozódott. A vi­lágból rég eltávozott civilek jobbára századfordulós képei közt - fontos jelzés! - ott látható egy, valamikor a hatvanas évek elején érettségizett fiú fotója is, a belső traktus egyik szegle­tének polcáról pedig gyermekkorunk Kékes tévéje néz le ránk óriás, már fakó szemével. Wenders számára an­nak idején Párizs és a szerelem az el­érhetetlen vágy tárgyává nemesedtek, mi itt kevesebbel is beérjük. Bő évtizede van egy jó kávéházunk a Ráday utcában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom