Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Czétényi Piroska: Rekviem a kulturális örökségért, avagy hogyan tüntessük el (tenger pénzért) értékeinket

BUDAPK S 'I' Zflfl&5 M Á I II S a Kárpát-medcncchen soha nem volt építészeti korszak és formaképzése tanulmányozására, ugyanakkor mél­tóságteljes, ünnepélyes és hallatlan magas színvonalú kiállítási csarnok. A fríz a Parthenon frízének hiteles, művészi másolata, Londonban ké­szült. Hitelességre törekvő kifestése Gróh István munkája. (Lötz Károly és Székely Bertalan tanítványa, az Ipar­művészeti Iskola tanára, majd igaz­gatója és a magyar műemlékvédelem úttörőinek egyike volt ő.) Az 1970-es években a csarnokot durván megcsonkították, elfalazták az oszlopsort, magasságát vasbeton födémmel megosztották és a fölső szintet raktározás céljára hasznosítot­ták. Festett gerendázatát barbár mó­don szétvésték, és a frízzel együtt si­lány álmennyezettel takarták el. Ere­deti mozaikpadlóját vörös márványra cserélték. Mindezt azért, hogy alkal­masnak ítélt környezetet teremtse­nek a barokksárgára kifestett egyip­tomi kiállítás számára. (Egyébként ugyanez a sors fenyegette a barokk csarnokot, azt is magasságában ketté kívánták osztani, s kemény szakmai, műemlék-hatósági beavatkozással le­hetett csak megakadályozni a barbár lépést... - de ez egy másik történet.) A példaszerűen restaurált és re­konstruált dór csarnok 2001-ben nyílt meg, a Szépművészeti Múzeum két évtizede húzódó rekonstrukciója ke­retében, a helyreállítás mindenben az eredeti állapotot restaurálta, illetve rekonstruálta. Még a koncepciókiala­kítás folymatában, szakhatósági sze­repkörben a Budapesti Műemlék­felügyelőség vezetőjeként volt tisz­tem és feladatom együttműködni ter­vezővel, kivitelezővel és építtetővel. A munkát nagy empátiával követtem, hazai és külhoni egyetemi hallgató­immal annak minden fázisában szem­lélője voltam később is. Ugy tűnt, hogy ezt a kiváló 19. szá­zadi múzeumot immár nem fenyegeti veszély. A hely 1960-70-es évekbeli nihilista szelleme, a „genius loci" azonban valami boszorkányvarázslat segítségével mégis itt maradt a dór csarnokban, talán ez a magyarázata annak, hogy a fáraók utáni művészet kiállításán most ugyanez ismétlődik meg, hajszálnyival enyhébb megol­dásban, mint amikor a fáraók kedvé­ért alakították át a felismerhetetlen­ségig. Mert az anyagok provizórikusak ugyan, de a térhatást siralmasan tönk­retette a művelet: a dór oszlopsor pa­ravánba süllyedt a frízzel és a terem A példaszerűen megújított csarnok 2001-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom