Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Czétényi Piroska: Rekviem a kulturális örökségért, avagy hogyan tüntessük el (tenger pénzért) értékeinket

13 MÁJUS tengelyében lévő ajtóval együtt, az ablaksor semmivé vált, a tér gazdag színvilága szörnyű szürkébe váltott a hamis architektúrán. A páratlan műtárgygyűjtemény a zsákszövet és műparavánon kirajzolt kváderdíszlet között ráadásul érvényre sem jut, mert a megvilágítás elégtelen. Ha mást nem is, de azt, hogy nem látni, a közönség igenis észrevette, a vendégkönyben minden lapon olvasható erre vonatkozó megjegyzés. Kérdés az is, hogy a paravánfalak és más szerkezetek nem tettek-e kárt a restaurált felületben, amit a provizóriumok remélhetőleg mielőbbi eltávolítása után ki kell majd javítani. Az épülettel való gyengéd bánásmódra jellemzőek a restaurált kazettás mennyezetbe befúrt világítótest-tartó szerkezetek, a bejárati, kanellurázott faragott kőoszlopokba vert szögek, hogy a nagyméretű transzparenseket ki lehessen feszíteni. Eltávolításuk után jó lesz restaurátorokhoz fordulni a javítások végrehajtására. Általában reménytelen kiállítási koncepció az eredeti környezetüket elvesztett tárgyaknak az eredetire emlékeztető környezetet kreálni, a megoldás szükségképpen hiteltelen marad. Ugyanakkor az értékes múzeumi enteriőr felértékeli a kiállított tárgyakat. A kopt kiállítás tervezőinek ez nem sikerült. Miközben a környezet maga megsínylette durva beavatkozásukat. • A kopt kiállítás részlete