Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Buza Péter: Törökék, Városmajor

BUDAI' F. S T gflfl,^ M Á I U S Öreg Török Ferenc - maradjunk most már ennél a formulánál - 1806-ban született Vácott, ahol 1830-ban vette el feleségét, Veik Jozefát. Egyikük családja se mondható tehetősnek, Ferenc és neje egy szatócsüzletet igazgatnak a Duna-parti városkában. Ferenc fiuk 1833-ban született meg - Vácott természetesen -, s hogy az akkori családfő nem volt elégedett saját státusával, annak ifjabb Ferenc pályára vezetésében fényes tanújelét adta: jogot tanulhatott, ügyvéd lett belőle. És ami több: remekül házasodott. Elvette egy gazdag malomtulajdonos, lisztkereskedő leányát, Nebenführer Saroltát. (Hivatalos papírokon megjelenik a név Nebenführ alakban is.) A majdani Törökfalva területét az 1860-as évek legvégén vehette meg a két Török, s hogy mind a ketten vevők voltak, az kiderül Kispest - akkor már nagyközség - 1874-ben összeállított virilistajegyzékéből, amelyben mindketten szerepelnek. Ifjabb Ferenc a hetedik helyen (240 forinttal), az idősebb a tizennegyediken (52 forinttal.) Ezek a pozíciók azt mutatják, hogy gyakorlatilag ötször akkori területnek volt tulajdonosa a családon belül az ügyvéd úr, mint amennyinek az édesatyja. S talán éppen ezért megkockáztathatjuk a feltételezést: az üzletet ifjabb Török Ferenc hozta a családnak - a feleséggel megszerzett hozományból fizetve ki a vételárat. Ugyanezt gondolja erről a család legendáriuma is. Merthogy a Török família külföldön - Németországban, az USA-ban - élő tagjait sikerült megtalálni, azon a nyomon indulva, amit Bókay rögzített visszaemlékezésében: felkutatva dr. Török Béla leszármazottait. A Nobel-díj árnyékában De hát ki is volt a fülorvos, akinek életútja ugyan szűkre méretett (1871-ben született, már Budán, s 1925-ben halt meg Budapesten), ám akinek karrierjét többen kutatták, úgy, hogy közben feltérképezték családi kapcsolatrendszerét is, eljutva egészen napjainkig, már ami a leszármazottakat, a nemzetséghez tartozók személyének felderítését illeti (a Stuttgart közelében, Ditzingenben élő Gerhardt Erwin címét például ifj. Götze ArpádtóX tudtam meg - a professzor úr 1995-ben írt nagy lélegzetű tanulmányt dr. Török Béláról a Szent János Kórház centenáriumi évkönyvében). A millennium évében avatták a sebészorvost a pesti egyetemen doktorrá (tanára volt Bókay Árpád is, mint növendékét ismerte tehát). A Rókusban dolgozott, majd az egyetem belklinikáján, aztán, 1899-től, több hoszszú tanulmányút lehetőségeivel élve specializálta magát a fülsebészetre. 1901-től újra a belklinikán dolgozik, magánrendelőjét a Belvárosban, a Haris-bazár épületében rendezi be. 1902-től a Szent János Kórház orvosa, 1911-ben habilitálják magántanárrá. Akkor épül meg - irányításával -a János kórház területén az a pavilon, amely akkortól a fülbetegek kórházi ellátását szolgálja, modern intézet a maga korában, európai összehasonlításban is. Vezetője volt haláláig. Intenzíven bekapcsolódott az orvosok társadalmi életébe és saját szakmája intézményrendszerének kiépítésébe abban az alig több mint húsz esztendőben, amit a sors szűkmarkúan kimért számára. Bárczi Gusztávval Szalonrészlet Nebenführer Sarolta portrészobrával