Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Buza Péter: Törökék, Városmajor

\I A I II S gflfl^S »"PAPES' I' Törökék, Városmajor lUZA PÉTER Hosszasan kanyargó, bonyolult családtörténetnek az egyik - a város históriájának szempontjából talán nem is a legfontosabb -állomása a hajdan egy famíliához tartozó házcsoport, a ma Városmajor utca 39. és 41/a. meg 41/b. számozással megjelölt három épület. Belépni csak a 41/b. múltjába fogunk, hogy bemutassuk: milyen volt itt egy igazi városi palota. De a háttérben megjelennek azok a motívumok is, amelyek miatt okkal mondhatjuk: históriánk ezúttal sem csak házakról, de emberekről s magáról a városról is szól. • Bókay Arptíd, a gyógyszertan híres professzora a kilencszáztízes évek Bu­dapestjén írja meg emlékiratában, hogy Pestszentlőrincre utaztában, még az 1880-as években többször is találkozott „ Török bácsi"-\z\ meg a fe­leségével. Ezekkel az - ahogy ő látta - svábosan öltözködő idős, egyszerű emberekkel, akiknek magatartása semmit sem árult cl abból, hogy ők maguk a nemrég megszületett Kispest alapítói, már abban az értelemben tudniillik, hogy mintegy két holdnyi, telkekre osztott földjükön alakult meg a község első beépített frekven­tuma. Az Üllői úttól - keletnek tartva -bal kézre eső, a Határ úttól nagyjából a mai Kossuth térig terjedő telepnek (a birtok tovább is nyújtózik, egészen a lajosmizsei vasútvonalig) a neve is a parcellázóra utal: Törökfalvának hívják. S később is, jóval a századfor­dulót követően, ezen a néven szere­pel a lassan kisvárossá gyarapodó Kis­pest irataiban, de főleg közbeszélge­téseiben, miközben, évtizedek tel­vén, lassan kikopik az emlékezetből maga az alapító atya, a személy em­léke, akiről a területet elnevezték. Kikopott, s színeit sem festette sen­ki újra. Budapest XIX. kerületének helytörténeti irodalma gyakorlatilag semmit sem tud Törökékről. Arról is alig valamit, hogy miképpen alakult ki s változott idővel ennek a telepnek a státusa. S hogy most és itt többet írhatunk A ház homlokzata az 1930-as években erről, utat jelölve végre ismeretlen tájain a históriának, az megint csak Bókay Árpád emlékiratának köszön­hető. Mert ír még egy mondatot az előbb idézett mellé. Azt, hogy ismeri a fiút, Török bácsi fiát, Török Bélát, a fülorvost. Ami éppen elég nyomot kínál ahhoz - a megnevezett teljes neve és foglalkozása hogy bő egy és negyed századdal azután, hogy a történet jelen idejét élte a város, si­kerrel kíséreljünk meg tisztázni leg­alább egy kérdést: kik is voltak Törö­kék, Kispest (egy részének) alapítói. Kimérik a Grassalkovich-Sina-birtokot Pusztaszentlőrinc - a mai Kispest és Wekerle-telep területén fekszik -java részét tekintve a 18. század ele­jétől a hatalmas Grassalkovich-urada­lomhoz tartozik. Tulajdonosait köve­tik a birtok uraiként a Sinák, egy nem kevésbé ismert és jeles família nem­zedékei. De az 1860-as évekre a csa­lád elveszíti gazdasági erejét, egy bel­ga bankot bíznak meg a sok ezer hold értékesítésével, amely pénzintézet képviselői aztán nagyjából az 1860-as évek végéig el is adják a földarabolt latifundiumot. Ennek veszi meg egy parányi szeletét az öreg Török Fe­renc, valószínűleg fiának, ifjabb Tö­rök Ferencnek a közreműködésével, s részeltetve is őt, az ügyvédet a tulaj­donban - de ennek a vásárlásnak a részletei egyelőre tisztázatlanok. A nagyszalon. Batra a zeneterem bejárata

Next

/
Oldalképek
Tartalom