Budapest, 2005. (28. évfolyam)

4. szám április - Horváth Júlis Borbála: Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni

BUDAPRST gflflgfl ÁPR1I.1S 12 A Rondella Fiatal Művészek Bemutatkozását Pártoló Kulturális Közhasz­nú Egyesület Vándorlás cími rendezvénysorozata március 21-i első for­dulója után április tizenegyedikéig bejárta az országot. Főbb állomások: Budapest-Eger-Szabadka-Pécs-Öcsöd-Tatabánya-Kolozsvár-Miskolc-Hódmezővásárhely-Tata-Komárno-Debrecen-Szeged-Nyíregyháza-Ma­kó-Kaposvár-Szabadszállás-Lillafüred-Balatonszárszó-Budapest-Eger-Szabadka-Öcsöd-Kolozsvár-Hódmezővásárhely-Komárno-Szeged-Ma­kó-Szabadszállás-Lillafüred-Balatonszárszó. Médiapartnerek: Magyar Televízió, Versmondó folyóirat (www.versmondo.hu) a Vers Oldala (www. vers.hu). Április 7-19. között Rendhagyó irodalomórákat tartottak József Attila szülőházában (IX. Gát u. 3.) Április 8-án a Pestszentimrei Közösségi Házban költészet napi találko­zót tartottak, amelyen Gál Lajos mutatta be Eszmélet című montázssoro­zatát, majd a vendégek koszorút kötöttek József Attila verseiből. A belépő egy vers volt József Attilától. Április 11-én a IX. kerület megrendezte A költészet napja a Ferencvá­rosban című megemlékezését: „A Gát utcai szoba-konyha okán a Ferenc­városnak örökös jussa van a magyar költészetben. Ezzel az örökséggel kí­vánunk élni olyformán, hogy háromnapos fesztiválra-könyvvásárra hívjuk a kerület és a főváros irodalom és vers kedvelő polgárait" - írja Gegesy Ferenc, a Ferencváros polgármestere. Április 12-én rendezték a József Attila Gimnázium szavalóversenyének döntőjét a Nemzeti Színházban. Április 23-án Regösök húrján címmel vers- és prózamondó versenyt (re­gionális találkozót) szerveznek a Kondor Béla Közösségi Házban (XVIII. Kondor Béla sétány 8.) reklám alatt a mikrobán elkészül az automata popcorn. Fogyasszunk, hogy fogyaszthassunk. Pedig egyszerű lehetne minden. A vers a születéstörténetben megelőzte a prózát, a kultúra első üzeneteit is dalban mondták el a népnek. A kez­detekkor vallásos bölcsességeket, tör­ténelmi balladákat adtak tovább, és a tudomány ebben a formában még közölhető eredményeiről számoltak be a strófák. A vers szabad (látszólag), egyetlen felügyelője a ritmus és a rím (nem kevés őrizet), amely össze­kapcsol olyan szavakat, amiket a lo­gika soha nem merészelne. Metafo­rákban gondolkodik, ami azért oly kedves az embernek, mert az isme­retlen megjelenésekor ő maga is in­kább képeket alkot, mintsem új sza­vakat. Ezáltal az érzelmekre hat. Per­sze ezzel is csínján kell bánni, zsaro­lásnak semmi értelme, miszerint: ha nincs vers (irodalmi élmény), seké­lyesebb a szerelem - bár enyhébb a szenvedés. „Dalolna forró láng az égig róla / S kezén fogná mindenki földiét." „Versírással kezdte majd minden költő, s akárhány megírta legjobb da­lát a 25. esztendeje előtt - de prózája korával érett. A vers fejlődésének pa­radoxona ez, hogy mindig előbb fej­lődik ki a prózánál, és mindig túléli" - írja Balázs Béla. Ámde a ma ifjait ez nem hatja meg, ahogyan a régieket sem fogta szíven. Ők csak költenek szorgalmasan, ha azt a programot írták beléjük, és tud­ják, nekik is ugraniuk kell a korral. Például egy újvidéki lány fejébe vet­te, Pilinszky verseit rendezi színpadra. Ferde fákból, a hosszúságot felcse­rélve a szélességgel, dzsungelt vará­zsolt a nézők elé, táncot a színészek szövegei köré, és kortárs zenével kí­sértette a laza kohézióba sorakozta­tott verssorokat. Azt mondja, lehet, hogy az anyag ezúttal nem találko­zott a szándékkal, Pilinszky nem adja könnyen magát. De meg kellett pró­bálni. Hasonló kitörési kísérlet volt a költészet kiszabadítására 2003-ban a Versmetró (száztíz mai magyar verset kortárs képzőművészek és fotómű­vészek illusztrációival a metrókocsik belsejében függesztettek ki), ame­lyet a kétkedők utóbb igen sikeres­nek minősítettek. „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hisz zúzmarás a vá­ros, a berek... / Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni / És rakni, adjon sok-sok meleget." Talán éppen a vers előadásmódjá­nak újfajta megjelenésére várunk, műfaj születésére, melynek kezdemé­nyeit egyelőre homályosan és idege­nül performance-nak hívjuk. A vers­színpadok, felolvasóestek átalakuló­ban, a hagyományos versest is inkább egymásba kapcsolódó darabokból áll, többszereplős, kötetlen szerkezetű. A kortárs irodalmi (és egyéb) törek-Nagy László-est az Irodalmi Színpadon: verset mond Tímár Béla és Koncz Gábor (1976)

Next

/
Oldalképek
Tartalom