Budapest, 2005. (28. évfolyam)

4. szám április - Zappe László: Internetes elidegenedés

13 ÁPRILIS ^005/4 BUDAPEST vések hasonlóan az új gondolkodók megjelenéséhez, elsőre valami fanyar, ismeretlen ízt hordoznak. A Gutenberg-galaxis más planétákat keres magának. Internetes fórumok nyílnak, hónapokon át és hajnalig tartó vitákkal, verselemzéssel. Az oldalakra naponta több művet tesznek fel az olvasók (főleg klasszikusokat), hogy megosszák a többiekkel a nekik szépet (netvers.hu). Megjegyzendő, hogy a 2005. évi Magyar Pulitzer Emlékdíjak egyikét internetes portál kapta: a Litera irodalmi szerkesztősége. Szóval nagy tüzet kell rakni, és gyakran ahhoz, hogy messzire látszódjék a fénye, mert a fellobbanó tűzijátékok között könnyen elvész, amit látni érdemes. Ezt egy fiatal művészeket pártoló civil szervezet a versév tiszteletére meg is teszi. Vándorlás címmel többhetes gurulójátékot indít március 21-étől, a költészet világnapjától, melyben ismert előadóművészek járják az országot, és tábortüzet gyújtanak minden állomáson. Gyalog indulnak útnak, a személyes holmijukon kívül csak egy József Attila- kötetet vihetnek magukkal, majd április 11-én visszatérnek Budapestre, hogy itt emlékezzenek. A szervezőknek nincsenek illúzióik a nyilvános versmondással kapcsolatban, mindössze hitük abban az érzésben, amit ők már átéltek. És reményük, hátha kitart jövőig. „Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, / Hogy fölengednének az emberek!" • Internetes elidegenedés wmmmrnsEnmmmmm • A hatvanas években, miközben pártpolitikusok a nemzetközi imperializmussal huzakodtak, filozofikusabb marxisták az elidegenedés leküzdését várták a kommunizmustól. Aztán a nagy filozófiai rendszerek iránti bizalom megrendültével, ebben az állítólagos posztmodern világban mintha az egész feledésbe merült volna. A művészetek nagy szerencséjére, alighanem. Hiszen nem volt egészen alaptalan az a félelem, hogy ha a tudomány meghódít egy területet, azt azonnal el is ragadja a művészet elől. Freud után nem lehetne megírni Dosztojevszkij regényeit - mondták. S bizonyára az elidegenedésről mint olyanról sem lehetne valamirevaló művészi formában szólni, ha az a politikai-ideológiai párbeszédek középpontjában állna. Minthogy azonban onnan kiesett, semmi akadálya annak, hogy a korunk legújabb jelenségeire fogékony művész, amilyen például Kovalik Balázs, ha belebotlik, ne érezze késztetve magát, hogy alaposan körüljárja, földolgozza, míves formába öntse. Merthogy az Örkény Színház új bemutatója, az Odüsszeusz Tours című asszociatív chatelés, vagy még inkább filozófiai kabaré, netán esztrádműsor, amely elsődleges szándéka szerint természetesen mai, internet vezérelte világunkat veszi célba, lényegében a jó öreg elidegenedés problémakörébe trafál. Mást sem bizonyít folyamatosan, mint hogy ez a legújabb, minden eddiginél hatékonyabb, gyorsabb és egyetemesebb kommunikációs eszköz is sokkal inkább szétválasztja, mintsem összeköti az embereket. Gálffi László elegáns pilóta-egyenruhájában Odüsszeuszként laptoppal járja a világot, munkáját bárhonnan el tudja végezni, bizonyos értelemben tehát mindenütt otthon van, valójában azonban sehol. Maga a játék középpontjában álló chatelés pedig látszólag végtelen szabadságot, a véleménynyilvánítás korlátlan lehetőségét nyújtja, csak éppen az így közzétett névtelen vélemény senkié. Nincs mögötte a személyiség, nincs mögötte a pozíció, a világkép, amelyből elhangzik. Szóval a végtelen szabadságban a személyiség, az ember lényegében feloldódik, megszűnik. Kovalik Balázs a „chat.hu" szövegek közé úgy építi be Homérosz, Mára/ Sándorts Hamvas Béla írásait, töredékeit, hogy azok előzményeknek, korábbi példáknak, s csöppet sem ellenpéldáknak hatnak. Antal Csaba absztrakt teret készített átlátszó, üveg- vagy plexielemekből, melyek két forgón gyakran egymással szembe közlekednek. Amíg a nézők gyülekeznek, jobboldalt a falon dundi tévéhölgy ecseteli egy képernyőn a görögséget, a görög mentalitást, a görög életet, és fecseg egyáltalán mindenről, megállíthatatlanul. A képernyő mellett egy ajtó, amely mögül egy alkalommal a szirént játszó Gál Gabi bukkan elő a webkamerája előtt magát pénzért mutogató, majd fölakasztó nőként. Tőle tudjuk meg, hogy az ilyen látványok hatására az emberek megadják a számlaszámukat. Pedig már azt hinnénk, hogy ennek az internetes elidegenedésnek semmi köze a pénzhez. Igaz, ebben az összefüggésben a pénz nem ok, nem minden bajok forrása, hanem inkább maga is következmény. Az emberi lét alapszerkezetébe kódolt elidegenedésé. Az Odüsszeusz Tours mégis, minden tragikus és filozofikus mélysége ellenére is, alapjában derűs, mert szellemes játék. A színészek sem annyira feszesen pontosak, mint a rendező más produkcióiban láthattuk, inkább könnyeden, elegánsan szellemesek. Különösen áll ez a már említetett Gálffi mellett Béres Ilonán és a Kirké szerepében középkorú asszonnyá alakult Mácsai Pálra.. Kerekes Viktória inkább elegáns, Dömötör András ifjú kaján, Békés Itala fanyarul adja a megvénhedt Helénát. Gál Gabi énekben jobb, mint prózában, de éppen a kis amatőr íz hitelesíti igazán a már említett webkamerás magánszámát. B Ó Éva, Éva! Versmondó-est az Irodalmi Színpadon. A képen Latinovits Zoltán és P. Szabó József (1974)