Budapest, 2005. (28. évfolyam)

7. szám július - Csordás Lajos: A Borjúvásárcsarnoktól a Máriássy Házig

BUDAPP. S T

flflgfl n'l I. I II s 16 A Borjúvásárcsarnoktól a Máriássy Házig • Első pillantásra egy vidéki városka színházának nézhetnénk talán azt a szép, eklektikus-szecessziós iparcsarnokot, amely a vágóhíd mellett tűnik fel, amint a Lágymányosi hídról lefelé, a Lurdy Ház felé hajtunk. Eleganciája, díszítettsége ipari épületektől szokatlan. Sokáig azt sem tudtam róla, micsoda, csak gyönyörködtem a formáiban, ha épp arra autóztam. Monarchia-beli gyár szerelőcsarnokának gondoltam. Nem használták már semmire. Sajnáltam és féltettem is kicsit, hogy jön majd az új tulajdonos, aki talán nem értékeli, s valami méltatlan célra használja vagy elbontja. Bár idővel egyre több szép példáját láttam régi csarnokok megmentésének: a Ganz-Millenáris nagycsarnokát, a Récsei-garázst, sőt a pestszentlőrici Szemere-lövöldét. És végre ideírhatom a sorba a Borjúvásárcsarnokot is, a szóban forgó épületet, mert eljött a várva várt új tulajdonos, aki rendbe teszi. Ez a csinos szerkezetű építmény a Borjúvásárcsarnok volt tehát, a nagyvágóhíd kissé félreeső és a többinél jóval később épült része. A székesfőváros vágóhídját már 1872-ben átadták, majd több lépcsőben fejlesztették és bővítették. Például 1890-ben pályázatot írtak ki marhavásárcsarnokok építésére, s ennek a fejlesztés-CSORDÁS LAJOS totó; KOVÁTS ZSOLT nek egyik kései darabja volt a Borjúvásár, amely csak a két világháború között épült fel, bár stílusában még inkább első világháború előtti. Igényességben mindenképp folytatója a nagyvágóhíd Julius Hennicke-fé\c épületeinek. Tervezőjéről, Riva Józsefiül alig tudunk valamit. Nem szerepel a neve a Budapest két háború közötti építészetét feldolgozó, Ferkai András által szerkesztett könyvekben sem. Életrajzi adatait nem is találtuk. Szabó Anna Júlia műemléki szakértő a csarnokról írt tanulmányában két további épületet említ még, melyeket Riva tervezett: az 1910-11-ből való, XI11. kerületi Krangepán u. 4-et és a Belgrád rakpart 24-et. llgy tűnik, a Borjúvásárcsarnok az építész egyik legfontosabb munkája. A csarnok acélrácsos tartószerkezetű, belső terében jól látható a nyolc szegecselt, idomacél ív, amely a terhet hordozza. A tető gerincrésze a csarnok teljes hosszában kiemelkedik (mintegy főhajóként), úgynevezett bazilikás kialakítású. E kiemelkedő tetőrész oldalán végig ablakok húzódnak, melyeken át bőségesen jut fény a csarnokba. A belmagasság a gerincnél 15 méter. Az épületet a két végén (a Máriássy utca és a Könyves Kálmán körút felől) díszes, szecessziós |,,i * , ' i^itJn /ff® w' _ ; V i *'.. jellegű kőhomlokzat zárja, melyhez toldásként mindkét oldalon egy-egy kisebb bejárati épülettag is csatlakozik. Ezekben régen várakozóhelyiség, pénztár, orvosi szoba és mellékhelyiség, illetve a személyzeti helyiség volt. A kereskedés a csarnok terében zajlott, ahol a borjak karámjai helyezkedtek el nyolc nagyobb, körüljárható tömbben, mindegyikben húsz-húsz boksszal. A csarnok mellett (a Máriássy utca felől nézve), a bal oldalon valaha kocsiszín állt a kereskedők számára, ahová a vásárterem négy oldalsó kijáratán lehetett kijutni. A kilépőt az esőtől előtető védte ezen az oldalon, az épület teljes hosszában. Szép, virágmintás vaskarok tartották, még ma is megvannak. A csarnok másik oldalán féltetős, árkádszerű hozzáépítés látható, valaha ez alatt is karámok voltak. Az állatkereskedelemre a homlokzat „Borjú-vásár" feliratán kívül semmi más nem emlékeztet. Nincsenek például állatfejeket ábrázoló szobordíszek, mint más vásárcsarnokokon. Van viszont két márványtábla a véghomlokzatok belső oldalán. Az egyiket most csak teleobjektívvel lehet elolvasni, mert alatta éppen hatalmas gödröt mélyítenek, s nem tudjuk megközelíteni. Az építész és a kivitelezők nevét rögzíti. A másik viszont szabad szemmel is olvasható, ez áll rajta: „Épült Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Dr. Ripka Ferenc székesfőváros főpolgármestere, Dr. Sipőcz Jenő polgármester, Vajna Ede élelmezési ügyosztály tanácsnoka idejében 1929-1930". Ez a tábla az ötvenes évektől mostanáig el volt falazva, a felújítás kezdetén bukkantak rá. Mint látjuk, a polgármesterek, Ripka és Sipőcz mellett szerepel rajta Vajna Ede neve is. A tanácsnok munkásságát néhány éve Ritza Péter tárta fel a Népszabadságban, s mint ott írja: Vajna „gondja volt a vásárcsarnokok, piacok fejlesztése, bővítése, a város élelmiszerüzemeinek - lóhúsüzem, marhavágóhíd, kenyérgyár - működtetése". Ekkori-