Budapest, 2004. (27. évfolyam)

4. szám június - Saly Noémi: Édeseim, hát ki kell adnom a munkások heti bérét... - Építész családtörténet (egy kevéske fürdővel)

BUDAPK S T GFLFLFLFL 1 L'L N Í II S 6 Ifjabb Imre kétesztendősen Teheráni idill: Babi, Editke, Ili, Imre ja róla egy éles nyelvű kritikus, hogy „olyan, mint egy rossz operadíszlet, gatyás szereplőkkel" - Alpár Ignác, Czigler Győző és a magyar historizmus többi képviselőjének városligeti alkotásai között korántsem az övé, ez a kései a legrosszabb. (S ne feledjük: ekkor még állnak a millenniumi kiállítás szép csarnokai, a Székesfővárosi Pavilon és mind a többi, amelyekkel ez az épület párbeszédet folytat.) Két évvel később Imre irodája tönkremegy. A Nagy Krach a házaspár minden vagyonát magával sodorja. A mentőkötelet a perzsa sah egyik „fejvadásza" nyújtja. A modern gondolkodású uralkodó Németországból és Magyarországról toboroz szakembereket -orvosokat, gyógyszerészeket, mérnököket -, hogy országát felvirágoztassa. Imre elutazik Teheránba, s amikor pár hónap után már látszik, hogy biztos megélhetésre talált, utána megy a család: a feleség özvegy édesanyjával és a két kislánnyal, akik közül az egyik ekkor nyolc-, a másik hatéves. A sah magyar építésze új hazájában új nevet választ: Étienne Eorth. Középületeket, főként vasútállomásokat tervez. Boldogok Iránban: nagy társasági életet élnek, a lányok francia iskolába járnak, balettozni tanulnak. Édeseim, hát ki kell adnom a munkások heti bérét... Építész-családtörténet • Népes, de jómódú molnárfamília a Galga völgyében, majd Gödöllőn. Kilenc gyerek, mindegyik kap nászajándékba egy-egy malmot. Kivéve a legidősebbet, az Imre fiút. Őt ugyanis egyetemre járatja az apja. Építésznek tanul. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának szorgos mérnöke részt vesz a Gellérthegy és az Erzsébet híd környékének rendezésében, nevéhez fűződik a városligeti műjégpálya épülete, a szarvasi neogótikus evangélikus templom, a Közmunkatanács Döbrentei téri palotája. Huszonhat esztendős, amikor feleségül veszi a pesti késes ipartestület elöljárójának, Johann Schubertnek Ilona lányát. 1891. március 27-én megszületik első fiuk, a kis Imre, majd sorjában még négy testvérke. Ilona 1909-ben árván hagyja a családot. Új asszony kerül a házhoz: Sacher Eleonórának hívják, a családban Lóri mama lesz a neve. Régi barátságból születik ez a házasság. Imre Pécelen épített nyaralót (ma is áll, a helyiek Bagolyvár néven ismerik, nyolc család lakja), s a (egy kevéske fürdővel) villanegyedben közeli szomszéd a budapesti főpolgármester, Bárczy - eredeti nevén Sacher - István. Lóri az ő testvérhúga. Vállalja az öt gyereket, a tizennyolc évestől a hatévesig. Tíz boldog év után 1920-ban Imre is meghal. A gyerekek már felnőttek, de Bárczyék egyiket se tévesztik szem elől, később sem. 1922-ben főhősünk, ifjabb Imre megnősül. Választottja, Szmih Hona huszonnégy éves. Gyönyörű, elvált fiatalasszony: nem volt hajlandó elhagyni idős szüleit színész férje kedvéért, aki a Tanácsköztársaság idején viselt tisztsége miatt távozni kényszerült az országból. (A színészt I.ugosi Bélának hívták, s Drakula szerepében lett világhírű Amerikában - de ez már tényleg egy másik história.) Imre is építész lett, tehetséges fiú. Bárczy István jóvoltából állást kap a fővárosnál, aztán önálló irodát nyit. A legnagyobb erkölcsi és anyagi sikert a Széchenyi fürdő bővítése hozza meg a számára, 1927-ben. Hiába prüszkölnek a modem stílus hívei, hiába mond-