Budapest, 2004. (27. évfolyam)
10. szám december - Bevilaqua Borsodi Béla dr.: Egy régi pesti cukrászda mikulási kirakata (Buza Péter kísérőszövegével)
BUDAPEST FLMAFLFL O K C R M H F. K 32 Egy régi pesti cukrászda mikulási kirakata • Az 1898-ban a régi Belváros területén lefolyt nagyarányú bontások örökre eltüntették a város képének azokat a színeit, melyek - ha másban nem, de szűk sikátorainak utcavonalaiban és kedves, ódón házainak alaprajzaiban és telekhatáraiban - a város középkori utacképének hangulatát őrizték. A legkedvesebb és legfurcsább utca. a szűk sikátor, mely a mai Kigyó-utca sarkától - mondjuk a Pázmány Péterszobrától - ferdén vágott bele a inai Eskü-út testébe. A rövid sikátor vége valahol a mai Belvárosi-kávéház közepetáján volt. A sikátorhoz csatlakozott a háromszögű kis Sebestyén-tér, ennek egvik sarkához pedig a Rózsa-tér. A Kigyó-utca sarkán állott a régi Kigyó-patika, cégére egy óriási exotikus kigvó lévén, noha e „kigvó nyilvánvalóan a klasszikus görög-római ilitrege gyógyító Aszklépioszá-nak botjára tekeredő kigyója. patikusok, orvosok, kilógus-sebészek és felcserek, sőt köpülyöző borbélyok jelvénye is volt. A mult század közepén festett cégéren a kigvó egy kicsit az Ádám és Éva kigyójához hasonlított. A Sebestyén utcában voll egy kedves, ódon cukrászbolt. Híres volt kiváló „Indianer' fánkjairól és „Schaum rollni"-jairól is. Ha nem csalódunk, ennek a cukrászboltnak volt a nevezetessége a pergően, kedélyesen goromba szókimondásáról közismert „die grobe Janka", a „pult" mellett trónoló kisasszony, a pesti „Mademoiselle Sans-Gene". Főnevezetessége azonban egy bájos kis színpadszerű alkotmány volt, amit Mikuláskor raktak ki a keskeny félköríves ablakú „Auslag"-ba. A színpadszerű alkotmány három emeletre volt osztva: Magyarországra (elírás! Helyesen: Mennyországra - B.P.), Pokolra és Földre. Nyilvánvalóan a középkori karácsonyi és húsvéti misztériumjátékok hagyományát viselte magán e bájos holmi, melyet e sorok írója — igen élénk emlékezetében álló részletek mai szemével nézett emlékei alapján - a mult század elejéről valónak tart. Tudvalevő, hogy a középkori misztériumjátékok mindig valamilyen vallásos témát mutattak be. A lényeg mindig az voll, hogy az Ördög valamelyes galibát okoz. ezt azonban Mária rendbe hozza, az Ördög alaposan elpáholtatik és pokolba kergettetik. Nos. Bár a középkori misztériumszínpadok ezt a háromemeletes beosztást nem mutatják, a sebestyénutcai Marionette - mert az volt - 1830-béli fábrikolája bizonyára a háromemeletűség hagyományába fogta lel bábjátékos pesti bábuszínpadát. A középkori misztérium ugyanis hamar bábjátékká vált, drámaiságának főhőse Mária volt. Délfranciás kicsinyítő neve: Marion. Marionette: a bábjáték névadója. Ennek hagyománya a mai Betlehem is. A Sebestyén utca bábjáték középső emelete a Föld volt. minden bújánakb aj áriak festett masztixból készült képviselőivel. Középen trónolt Krampusz, a földi bajok kavarója. körülötte pedig a Föld hatalmasai keringettek, a XIX. század elejének erősen felvilágosodott, demokratikus elképzelésében. Gazdag, pocakos, térdharisnyás, kékfrakkos bankár, markában pénzes zacskó, dölyfös Paraszt, hátán degeszre tömött Búzás zsák, nyelves Kofa: előtte Liba, kövér Pék süteményes kosarával, pálcás, goromba I lajdu. A háttérben szerényen húzódott meg a drága öreg Miklós püspök, körülötte csupa szegény ember: háromszöges kalapos, falábú öreg invalidus Katona, Koldus, mezítlábas Gyerek, özvegyasszony. A minden bábjátékban jelenlevő századeleji demokratikus elem folytatódott a Mennyországban. Itt Mária és a kisded Jézus körül az idvezültek forogtak: a Koldus: gyönyörűségesen megaranyozott kopott gúnyájával, az öreg Invalidus: nyakán aranylánccal, az Özvegyasszony: ajándékkal teletömött kosarával. Mögöttük viaszangyalkák lebegtették aranyozott szárnyaikat. A Pokolban ellenben a Krampusz trónolt s a Hatalmasok izzó katlanokban ültek: a dölyfös Bankártól a kegyetlen 1 lajduig. I látuk mögött vörös és fekete Ördögök korbácsolták a bűnhődőket. Az akkor még naiv pesti nép tolongva bámulta e „csodát", a mai reklámtrükkök tisztes öregapját. Az egészet valamely óramű mozgatta. a körök - Dante Poklának körei papírosból - ellenkező irányban forogtak. a színpad alól egy zenélőmű valami kedves egvházi éneket játszott. A tisztes Pest már nem látta XIX. század elejének szabadságharcelőtti, demokratikus eszméjét: a bábújátékban. melyet bizonyára „Aul'klérista diákkal együtt tartó, rajongó, világol járt pesti mesterlegény csinált. Pest 1898-ban már békés világ volt, a nagy Március negyven éve lezajlott a szűk utcákon, a honvédverbunkos zenéje már régen elcsengett a Rózsa-téren. Heves márciusi ifjak már nem szaladgállak végig a Sebestvén-utcán az akkor ínég meglevő régi Pilwax-kávéo P ~ házból a Rózsa-téren szintén még meglevő Török császár kávéházába. Azóta megint eltelt harminc esztendő, a bájos, kissé jakobinusízíi holmi valahova elkallódott, a Török császár cégéijót (1867-ben Abdul Medsed, a magyarbarát szultán képmása lett) a mai Kávés Ipartestület kegyelettel őrzi. A kamaszi Diák. ki 1898-ban (most már bevallhatjuk, hiszen néhai való, felejthetetlen drága piarista direktorunk. főtisztelendő .lanky Károly is elment oda (magyar sujtásos reverendájában és csizmájában), ahonnan jelen vallomásunkért, sajnos, soha többet nem oszthatja ki már felejthetetlen atyai nyakleveseit s nem mondhatja nékünk a régi verset, hogy: Mert kin atyjának botja nem fogott: Vert arra a sors elég billogot! loppal billiárdozni járt a Török (Csacsiba: ina már tudja e pesti marionette kultúrhistóriáját. Akkor, harminc éve. még nem érdekelte, negyven éve pedig csak töretlen fényű gyermekszemmel csodálta azt. Ma, Mikulás napjára, megírta régi pesti, gyermeki, kamaszdiáki emléknek... Sic transit Gloria Mundi... lievilaqua Borsody Béla dr.
