Budapest, 2004. (27. évfolyam)

10. szám december - Bevilaqua Borsodi Béla dr.: Egy régi pesti cukrászda mikulási kirakata (Buza Péter kísérőszövegével)

Balról: Ruszwurm Vilmos, Jakus Júlia tanuló, Tóth Ferencné, Kalmár Mária (25 évig volt eladókisasszony a cégnél), Tóth Ferenc (Ruszwurm segédje, majd utóda) és Boldog Valéria pénztáros A teljes terjedelmében s betűhíven újra közreadott alkalmi B.B.B. cikk a Budapesti Hírlap, 1929. december 6-i számában jelent meg, és kitűnő illusztrációja Bevilaqua hírlapi írásai általános irályának, az anekdotázó, a múltban szabadon kalandozó, így a történeti tényeket olvasmányos, barátságos szöveggé formáló művelődéstörténész stílusának. Csak kevesen tudták ilyen színesen művelni írásban a várostörténetet, ahogy az ilyen és ehhez hasonló cikkeiben Bevilaqua. Alig néhányan vannak: Lestyán Sándor, Magyar Elek, még régebbről Hevesi Lajos, Agai Adolf, és túl ezen a hírlapírói tartományon Vay Sándor vagy Krúdy Gyula. Az eredeti írást - tekintve hogy a Budapesti Hírlap nem volt illusztrált napilap - nem kísérték fotók, mi most néhányat mellé tettünk ennek a karácsonyi számunkhoz kiválasztott s szövegnek. Ha meg kell indokolnunk - túl azon, hogy a BUDAPEST illusztrált folyóirat-, hivatkozhatunk arra is: a Tükör 1941. 8. számában megjelent B.B.B.-nek egy nagyobbacska írása rokon témában, a Régi budai cukrossütő mesterek címmel, és ahhoz ő maga is válogatott - persze budai - illusztrációkat. Ebben a tárgykörben választottunk most ki egy fotográfiát s adjuk közre azt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum szívességéből. Rózsa Miklós egy publikációjának jegyeztéből (Rózsa Miklós: A budapesti cukrászipar fejlődése, TBM XIII. k.) tudjuk egyébként, maga B.B.B, arra készült - 1932-ben kísérletezett ezzel az ötletével, a Budapesti Cukrász és Mézeskalácsos Ipartestületnél keresve a kiadó-támogatót -, hogy megírja a pest-budai cukrászok kultúrhistóriáját is, amit, ahogy más hasonnemű munkáit, nyilván illusztrációkkal kísért volna. (De a cukrászok nem voltak olyan nagyvonalúak, mint voltak Dreherék és a serfőzők vagy a derék kávésok meg a mészárosok - a monográfia nem született meg.) Nem látjuk okát, hogy jegyzeteket fűzzünk a beidézett hírlapi cikkhez, egyetlenegy, a vonatkozó szakirodalomban még nem publikált s talán fel sem tárt adatsort fűzünk a B.B.B, által előadottakhoz. Magáról az ismertetett cukrászdáról. Valamikor az 1870-es évek végén alapította Neugebohren József, az 1881. évi budapesti címtár szerint üzlete a Sebestyén utca 5. számú házban működött. 1889-ban magyarosította nevét az előbb megnevezett „cukrospék" fia, attól fogva Nemes Lajos úr, akinek hitvese (özvegye?) vezette aztán a boltot a ház lebontásának évében, 1898-ban. Talán ő lehetett a Bevilaqua emlegette „die grobe Janka", azaz: a goromba Janka, akinek kirakatában karácsony ünnepének hónapjában közfeltűnést keltett a tengelye körül forgó tanmese a megjobbulásra igencsak rászoruló emberről és világról. A mai - azaz immár újra csak a tegnapi - reklámtrükköknek ez a „tisztes öregapja". (B. P.) •