Budapest, 2004. (27. évfolyam)

10. szám december - Csordás Lajos: Veszélyben a Füvészkert

BUDAPEST mflflflfl n K C K M

'ÜLI 24 És itt adjuk át a szót megint Magyar Eleknek. Az 1920-as és a jelenlegi helyzet között kísérteties a hasonlóság: „.. .ma már csak egy ötholdas sarkon tengődik a magyar botanika az Illés utca és a Ludoviceum utca szegletén. S hogy mi lesz vele, ha onnan kiszorul, ki tudná megmondani? Sokat tárgyaltak a jövendő helyéről, már tö/vény is kelt, amely a Margitszigetet jelölte ki erre a célra, e terv képtelenségét be is bizonyították a szakemberek, akik elsősorban a Vérmezőt szeretnék megkapni, de beérnék az Aréna úti lóversenytérrel, vagy a Kamaraerdő, sőt szükség esetén a ligettelki dűlő egy részéve! is. Egy idő óta azonban a hatalmon iilő körök már nem is tárgyalnak az ügyről, a botanikuskert tudósai pedig tehetetlenül szemlélik művük pusztulását. " Lám, a húszas években nem bánták volna a költözést. Huszonkét javaslat is érkezett az új helyet ajánlva. A lelkekbe akkor még nem vésődött be annyira A Pál utcai fiúk, a műemlékvédelem és a természetvédelem is még gyerekcipőben járt. Talán a városvezetők tétovaságán vagy a pénzhiányon múlott, hogy a Füvészkert nem múlt el már akkor a Józsefvárosból. Ma még kisebb, mint 1920-ban volt, harmada eredeti területének, s az utóbbi időben kissé elhanyagolt is. Lehet gondolkodni persze új kerteken. Csak ez itt megmaradjon. Talán az Oktatási Minisztérium mellett más intézményeknek, alapítványoknak, civil szervezeteknek is részt kellene vállalni a fenntartásából, az elodázhatatlan felújításából, modernizálásából is. Oda nem adhatjuk. A pestieké örökre. A miénk. •