Budapest, 2004. (27. évfolyam)
10. szám december - Réti Mária: Vendégoldal - A monostorapáti Nepomiku Szent János-plébániatemplom helyreállítása
25 D E C E M B E R flflflfl fl BUDA I' E S T Vendégoldal A monostorapáti Nepomuki Szent János-plébániatemplom helyreállítása RÉTI MÁRIA • A monostorapáti Nepomuki Szent Jánosról nevezett plébániatemplom helyreállítása az utóbbi évek egyik legjelentősebb műemlék-helyreállítási és restaurálási munkája volt. A műemlék-templom a magyarországi barokk templomépítészet kiemelkedően szép emléke, különösen belső terének festői gazdagsága, faragott mellékoltárai és szószéke, egész berendezésének művészi kialakítása révén. A templom alapítója Padányi Bíró Márton, a 18. század neves mecénása volt. 1753. május 16-án, Nepomuki Szent János napján tette le a templom alapkövét, a templom teljes építése 1762-ben fejeződött be. A szentélyt Bucher Xaver Ferenc festette ki 1780-ban. Halála miatt félbeszakadtak a munkák, a hajó kifestését Gyivis Sándor fejezte be 1884-ben. A két oldalkápolna érdekes neogótikus motívumai és a mennyezet, valamint a karzatalj boltozatainak képei ezért stílusban elütnek a barokk falképektől. A képek igen rossz állapotban voltak: a hajó eredeti ornamentális részeit Gyivis Sándor más színekkel átfestette, s a szentélyben ugyancsak átfestett egyes részeket. Mindennek következtében a templomtér elvesztette eredeti világos tónusú színhatását. 1916-ban tűzvész pusztított, a templom tetőszerkezete megrongálódott, egy évig fedetlenül állt, a tetőtér beázása folytán a boltozatokat hatalmas, sáros homokréteg borította, mázsaszám hordták le a padlástérből a templomtető helyreállításakor. A feltárás nyomán az átfestések alól előkerültek a korábbi barokk díszítőmotívumok, és ezek alapján a roncsolt felületeken ki lehetett egészíteni az ornamentikát. Ahol teljesen elpusztult, ott a megmaradt felületek alapján rekonstrukció segítségével és a megmaradt részek retusálásával kellett visszaállítani az egységet. Felhősi István és Krá! Éva festő-restaurátorok igen magas színvonalon oldották meg ezt a feladatot. Az eredeti barokk összhatás leginkább a szentély, a diadalív, és a két mellékkápolna esetében valósul meg. A hajó két mellékkápolnájában megőrizték a 19. századi neogótikus kifestéseket: a baloldali festett kép Szent István országfelajánlását ábrázolja, a karzataljban Jézus bevonulása, Jézus az Olajfák hegyén, a jobb oldalfalon az Ostorozás jelenete látható. Ezek a 19. század jellegzetes alkotásai, kissé naiv hangvételük miatt kétségtelen kultúrtörténeti érdekességet képviselnek, ezért megőrzésük mellett döntöttek. Megtartásuk azért is fontos volt, mert így a templom későbbi korszakának alkotásaiból is maradt bemutatható részlet. A karzaton viszont az eredeti barokk harmóniához illeszkedő tónusban készültek az új kifestések, megtartva és visszaállítva a még ismert motívumokat. A monostorapáti templom belső terében épp azt a legkényesebb problémát sikerült megoldani, hogy a régebbi, eredeti részletek és az újabb kori, értékben és kvalitásban kétségtelenül különböző, de régóta megszeretett és elfogadott későbbi képek is megőrződjenek, és beilleszkedjenek az eredeti barokkot idéző összképbe. Külön érték a gyönyörű, eredeti berendezés: a mellékoltárok, a padsorok és a szószék. A szószékkosarat egy szerencsétlen belső átalakításkor tartógerendáiról levágták, részeit sokáig darabokra szedve tárolták. Mire a restaurátorhoz került, siralmas állapotba jutott. A szószék felújítása évek hoszszú munkáját igényelte: minden darabja megújult, eredeti formájában kerülhetett vissza a templom diadalívének pillérére, ahonnan annak idején olyan méltatlan módon eltávolították. A helyreállítás ifj. Madarassy Valter farestaurátor keze munkáját dicséri. A szakembereken kívül köszönet illeti Monostorapáti egész hívő közösségét, élén Illés Sándor plébános úrral, aki a munkák fáradhatatlan szervezője volt.
