Budapest, 2004. (27. évfolyam)
10. szám december - Haynal Ákos: Képlékeny világ
Ii U n A I» F. S T gflflflflfl n K C. F. M H F. R 12 Képlékeny világ HAYNAL ÁKOS Ollé Erik szűk harminc évvel ezelőtt Kassán született, a kilencvenes években Pozsonyban végezte el a színházművészeti főiskolát, és Komáromban játszott magyar színházakban. 2003-tól a Bárka Színház tagjaként az Orczy téri épületben megvalósuló új produkcióban meghatározó szerepeket visz, rövid idő alatt a társulat oszlopos tagjává vált. Egyik legújabb feladata Synge A nyugat hőse című drámájának főszerepe, Christy Mahon megformálása. • - Milyen volt a Felvidéken magyar nyelvű nemzetiségiként játszani? - Sokat beszélgettünk erről annak idején a főiskolán. Azt hiszem, éppen ahhoz a generációhoz tartozom, amely lemondott a felvidéki nemzetiségi kultúra megmentésének ideájáról. Ez nem megtagadást, csak hangsúlyeltolódást jelent, pusztán annyit, hogy semmi mást nem akartunk, mint színházat magyarul, további jelzők nélkül. - Milyen szerepekben játszott, és melyek a legemlékezetesebbek? - Leginkább az Amadeus címszerepe, a Sirályban Trepljov alakja, de a Szentivánéji álom Puckja is meghatározó számomra. - Eltökélt célja volt, hogy Magyarországon folytatja pályáját? - Egyáltalán nem foglalkoztam Budapesttel vagy Magyarországgal, hiszen nagyon is jól éreztem magam Komáromban. Amikor a Bárka Színház megkeresett, nem az elvágyódás, sokkal inkább a kalandvágy motivált. Tapasztalatot akartam szerezni, izgatott a környezet, az eltérő szokások. Komáromban úgy működik a színház, mint Magyarországon egy-egy vidéki városban. Kicsi a közönség, így az estiek mellett sok a délutáni és diákelőadás; a tájolás, a produkciók utaztatása a környező településekre is sokkal jellemzőbb, mint a Bárkában. Az, hogy ide szerződtem, nem jelenti azt, hogy megszakadt volna a kapcsolatom a szülőföldemmel. Nem haraggal jöttem el, rengeteg szakmai és baráti szál köt oda, úgy gondolom, bármikor visszamehetek, ha úgy adódik. - Milyenek voltak az első benyomásai? - Azonnal megfogott a Bárka épületének szépsége, no és szokatlan volt ennyi ismeretlen ember között lenni. Voltak azonban fogódzóim. Eleve úgy szerződtem, hogy a Rómeó és Júliában Mercutiót alakíthatom, ami a világirodalom egyik legszebb szerepe, és segítség volt az is, hogy nem én vagyok az egyetlen felvidéki a társulatban (Czajlik József és Varga Anikó is Kassáról indultak - H. A.). Mára, úgy érzem, a társulat szerves részévé váltam. - Sok szerepben láthatjuk a Bárkában. - Valóban számos darabban, egyben sokféle stílusú előadásban játszom. Operettszerűt Gombrovicz Operettjének Charme grófjaként, mozgásszínházit Weöres Sándor Theomachiájában a kúrészek egyikeként, minimalista stílusút T^sótér rendezésében a Stuart Máriában, de hagyományosnak tekinthető szerep is jutott, a Rómeó és Júliában. Mind inspiráló és tanulságos feladat, de hogy melyik a kedvenc vagy éppen a legnehezebb, ne kérdezze. Mindegyik rejt sikereket és kudarcokat. - Hogy érez legutóbbi főszerepével kapcsolatban az A nyugat hősében? - Igen hosszú a szöveg, nagy volt a penzum. Minthogy szinte végig a színpadon vagyok, egyik jelenetből a másikba esem, nehéz az apró megoldásokra figyelni. Másrészről a szöveget a próbafolyamat elején sokszor logikátlannak, dramaturgialiag hiteltelennek éreztem. Bejön ugyanis a darab elején egy ijedt, fáradt fiú, aki rögtön egy óriásit hazudik, majd hirtelen visszazuhan abba a bizonyos fáradt állapotba. Mindez nem tűnt életszerűnek. Ahhoz, hogy ez az alakítás igazán jó legyen, még szükség van finomításokra. - A legközelebbi feladat? - November 15-én kezdtük el próbálni egy kortárs német szerző, Sil/ylle Berg Helge élete című drámáját, amelyet január 14-én mutatunk be. Nehéz bármit is mondani a darabról, annyira az elején vagyunk. Három síkon, igencsak áttételesen keresi az igazságait az összes szereplő egy olyan történetben, amelyben az állatok átveszik a Földön a hatalmat, csak Istent hagyják meg, akitől egy átlagos emberi életet rendelnek, ez Helgéé, hogy valóság-show-khoz hasonlóan végignézzék. Nem átlagos darab. - Távolabbi tervek? - Bármit tervezhetek, úgysem úgy alakulnak a dolgok. Bár jelenleg a Felvidékhez jobban kötődöm, azt sem tudom, hazamegyek vagy Budapesten maradok-e, hiszen rendkívül képlékeny világ ez. Bármi adódhat. •
