Budapest, 2004. (27. évfolyam)
10. szám december - G. Németh György: Jövőnéző emlékkiállítók -Egy ház regénye
7 1) K C K MBEH 2004/1 0 H I DAPEST ra, unokaöccse volt L. Heindrich Gottlob német egyetemi tanárnak, orvosprofesszornak. (Utóbbiról nevezték el a Leidenfrost-féle fizikai kísérletet, amely a forrásban levő víz alakváltozását demonstrálja: ez a Leidenfrostféle tünemény.) Szóval ez a Déri Gyula a címtárakban az akkor X. kerületi Tisztviselőtelep tulajdonosi körének a szereplője: maga a telek és a ház Déri Gyuláné tulajdonaként került az okmányokba. Végül is ki ez a Déri vagy Leidenfrost Gyula, az első ez utóbbi néven s az ebben a házban lakók közül? Hírlapíró volt, dolgozott a kultuszminisztériumban, széles körű tevékenységet fejtett ki a népművelés, a munkásgimnáziumok szervezése terén. Jelentős művei: a háromkötetes Cigányok Európában és a Petőfi Zoltán élete című munka. 1919. február 14-én halt meg, itt, ebben a ma Benyovszky Móricra emlékező házban, amelynek földszinti lakásában látható ma is a Wesselényi-dombormű, egyetlen jeleként Leidenfrosték itt töltött éveinek. Okkal gondolhatjuk, hogy az 1838-as árvízre utaló rekvizitum az ő fiának, a második Leidenfrost Gyulának hagyatéka. Talán az egyetlen, nemzetközileg is számon tartott pesti tengerkutató volt, egyetemi magántanár, világhírű tengerbiológus és oceanográfus. 1885-ben született, ő is Debrecenben, és 1899-ben már biztosan itt lakott, együtt az ide költöző családdal, diákként. A húszas években ismertté vált tengerkutató nagy tekintélynek örvendett: a Magyar Adria Egyesület alelnöke, számos tengeri expedíció vezetője és ismeretterjesztő munkák szerzője volt. Több mint harminc évig szerkesztette a Tenger című folyóiratot. Életrajzának olvasásakor, mint ahogy Juba Ferenc, a kitűnő tengerészkapitány, jogász és orvosdoktor írta róla: „...elszorul az ember szíve. 1945-ben bombák zúzzák szét akkori lakását, benne 3000 kötetes szakkönyvtárát. Hajléktalanságában balatonöszödi kis nyári lakjukban húzódik meg feleségével, s sorsüdözöttként, szegény sorban hal meg 1967-ben." Amikor ifjúkora otthonának s neki Benyovszky Móric modern portréja magának egykori lakásában, amely most az én otthonom, emléket állítok - mert megtettem —, teszem ezt a legmélyebb tisztelettel mindazok nevében is, akik ismerték, szerették, becsülték. Közülük néhányan a bevezetőben említett első híradást elolvasva bejelentkeztek hozzám látogatóba, hogy személyesen tehessék tiszteletüket egykori nagy tekintélyű tanáruk, kapitányuk, barátjuk emlékei előtt. Leveleiket, visszaemlékezéseiket a világ nagy tengerészeti akadémiái és könyvtárai mellett őrzi immár a tisztviselőtelepi emlékszoba is. Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogyan jutottam el a neves tengerkutatótól a nála több mint száz évvel korábban élt Benyovszky Móricig, talán a legkézenfekvőbb az lenne, ha a véletlenre fognám. De hát véletlenek -az én felfogásom szerint - nemigen vannak, hacsak nem nevezhetjük annak az egykori Héderváry utca átnevezését Benyovszkvra. Az pedig egyáltalán nem a véletlenek műve, hogy ennek a kiváló magyar katonának és utazó-felfedezőnek az élete gyerekkoromtól kezdve nagyon is érdekelt. Persze akkor főleg kalandos hajóútjai, halálmegvető bátorsága és romantikus szerelmei, no meg madagaszkári „királysága". Szóval Jókai Mór, aki 1888-ban először írta meg magyarul a Benyovszky-sztorit, rám is nagy hatással volt. Aztán eltelt néhány év(tized), s komolyan kezdtem érdeklődni - a Leidenfrost-emlékállításnak és hatásának ebben bizonyosan volt szerepe - a 18. századi kalandor élete és életműve iránt. Mert ha meglepő is, volt Benyovszkynak életműve is. Először csak szűkebb baráti körben, azután az interneten barangolva, majd kihasználva gyakori utazásaim lehetőségeit, végül egészen közel kerültünk egymáshoz. Es a Tisztviselőtelep Madagaszkárhoz. A baráti beszélgetésből 2002-ben egyesület alakult - a Magyar—Madagaszkári Társaság - Benyovszky Móric emlékének gondozására, és hát cselekvő értelmiségiként akcióprogramot is fogalmaztunk. Első pontja az volt, hogy nem kutatásra, a szó szoros értelmében tudományos munkára vállalkozunk, hanem arra, hogy jeleket állítsunk az időben e jeles magyar emlékezetére. Már csak azért is ezt az utat járva, mert mi, alapítók -tisztes polgárként foglalkozásunkhoz ragaszkodva - kedvtelésként kívántuk és kívánjuk végezni ezt a munkát. Az alapítók ismert és kevésbé ismert értelmiségiek: Gáspár János geográfus, Elek Anita szobrász (a Benyovszky utcai Benyovszky-kertben felállított Benyovszky-emlékszobor alkotója -a szobor mását azóta elhelyeztük a madagaszkári Maroantsetrában, Benyovszky Móric egykori ténykedéseinek helyszínén), dr. Rendi l.ászló orvos, dr. Nagy Tibor ügyvéd, zeneszerző,/)/"»/! Pintér Lajos diplomata (Vero-Jobbra Leindenfrost legnépszerűbb kötete
