Budapest, 2004. (27. évfolyam)
10. szám december - G. Németh György: Jövőnéző emlékkiállítók -Egy ház regénye
BUDAP F. S T gflfl^Jfl D K. HR MH ER 6 a magyar népnyelv és költői nyelv kutatója; Hugonnay Vilma (1847-1922), az első magyar orvosnő, a hazai nőmozgalom egyik kezdeményezője; Szabados Béla (1867-1936) zeneszerző; Babits Mihály (1883-1941) író, költő, szerkesztő; Leidenfrost Gyula tengerkutató. Besétálunk az egykori Héderváry (ma Benyovszky Móric) utca 8. számú házának kapuján, hogy meglátogassuk az itt említett neves tengerkutató, pontosabban szülei egykori lakását, amely ma - azonkívül, hogy gyűjti, rendszerezi és kiállítja a neves tudós emlékeit -, egy másik, nem kevésbé híres magyar utazó élete üzenetének is teret és emlékhelyet szentel: Benyovszky Móricnak, a 18. század kalandos életű magyar személyiségének, az utca mai névadójának. De róla többet majd később, maradjunk most itt, a Tisztviselőtelep egyik legrégebbi épületében, s miközben a kertben található botanikai egzotikumok között sétálunk, nézzünk körül az épen megőrzött, a hajdani lakókat kiszolgáló, esetenként száz évnél is idősebb rekvizitumok között is: vegyük szemügyre például a márványból faragott lóitató kutat vagy a lépcsőház szépen helyreállított virágmintájú frízsorát. Az utóbbit különösen: a ház legendáriuma szerint mögötte rejtőzik valahol az a titkos térkép, amelyet jó hatvan évvel ezelőtt az akkori gazdag háztulajdonos falazott be ide, s az elárulhatja, hol ásta el a kertben hatalmas vagyonát. Emlékszem, amikor annak idején, jó negyedszázada először hallottuk ezt a történetet, hatéves fiam, Gergő, kis kerti ásójával nagy munkába kezdett. A kincset sajnos nem találta meg, ahogy mi, a felnőttek sem, noha bizony az első nagy lakástatarozásnál a csupasz tégláig verettük le a kőművesekkel a vakolatot, mindenfelé kopogtatva, hátha rálelünk a rejtekhelyre. Ha kincsesládát nem is, érdekes dokumentumot azért találtunk a földszinti előszoba téglájára tapasztva. Egy korabeli, 1896-ban nyomott Népszava két lapját, meglepően jó állapotban. Elárulja nekünk (fontos információ!): a millennium évében falazták fel a házat. Találhatunk más értéket is, nevezetesen a földszinti nagyszoba homlokzati falába épített domborművet, amely Wesselényi Miklósnak, az árvízi hajósnak az emlékét idézi. Másolat (eredetije Budapest Belvárosában, a ferencesek templomának Kossuth Lajos utca felőli oldalán található). Az 1838-as árvíznek azt a jelenetét ábrázolja, amikor a báró a házak tetejére menekült embereket menti. Alkotója Holló Barnabás, aki már 1900-ban elkészült a munkájával, de azt csak 1905. április 9-én avatták fel. Ezekben az években nem egy polgári épület lépcsőházába, lakásába került olyan változat, mint ez itt a Tisztviselőtelepen, jeleként az éppen igen erős Wesselényi-kultusznak. Bizonyos, hogy a Déri család - a lakás akkori (már a második) tulajdonosa - kezdeményezte itt a „kultuszhely" kialakítását, Déri Gyula vagy a fia kedvéért. Előbbinek ez az írói neve, amúgy Leidenfrost Gyulának hívják. S valószínűleg az édesapja volt a családi nevéhez hűségesen ragaszkodó Leidenfrost Gyulának, a tengerkutatónak. Déri - Leidenfrost - Gyula 1854-ben, Debrecenben született. Apja debreceni ügyvéd, városatya, földbirtokos. Nagyapja mint törzstiszt vándorolt be annak idején Magyarország-
